20/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Macskusz, sárkányusz, aludtej, ecsetek

(az Író cimborák oldalra írt mese)

‒ Jámbor, okos, szépfülű unokáim! A tegnap eliszkoltatok, így a rajzóra már megint elmaradt! Ma feltétlenül be kell pótolnunk! Nincs nyafogás, bajuszlekonyítás, felesleges nyivákolás! ‒ szólt határozottan nadrágtartóját húzogatva Macskuszi Gyuszi, minden idők egyik legokosabb macskája.
‒ Tudod, nagypapa, a tegnap halaszthatatlan teendőnk akadt! ‒ pislogott szelíden Macskuszi Bendegúz.
‒ Egy félelmetes sárkányt kellett kiebrudalnunk a kamrádból! ‒ ugrált jobbra-balra Macskuszi Boldizsár.
‒ Oh, jaj, ez hátborzongató! Milyen szerencse, hogy ilyen bátor unokáim vannak! ‒ kiáltott fel Macskuszi nagypapa, majd hozzátette: ‒ A félelmetes sárkány kiebrudalásához nagyanyátok három bögre aludtejére is szükség volt? olvasásának folytatása

20/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Szeretem az epret

(Az Író cimborák oldalra írt mese)

Horváth Mónika illusztrációja

Megkondult a déli harang. A tűző nap mintha egy harapásból akarta volna bekebelezni augusztus utolsó napját. Fortyogott a sütni akarástól. Az emberek behúzódtak lesötétített kőházaikba. Csak egy maszatos képű, borzos kis csibész ugrált a főutca közepén. Hóna alatt vaskarika, kezében bot. olvasásának folytatása

20/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Gumicsizma hadművelet

(Megjelent az Író cimborák oldalon)

A százlábú az eső áztatta füvön feküdt. Feje alatt színes zoknikkal megrakott hátizsákja. Lábait az égnek emelte. Nyújtogatta a nyakát, fordult jobbra-balra, és közben a homlokát ráncolta.
– Egy pár az kettő, két pár az, az négy, három pár az, az…
– Csusszanjunk csak! Hoooplááááá! Csusszanjunk csak! – suhant le valaki mellette, aztán kopp és csend.
A százlábú felnézett. Egy elterült pogácsacsigát látott. Felült. A csiga nem mozdult.
– Hé, csiga, jól vagy? – kiáltotta a százlábú.
– Jól – nyekeregte a csiga –, csak szokatlanul nagy sebességgel csusszantam ezen a sáros dombon lefele. Még szerencse, hogy a fejem nem volt házon kívül. Nem is olyan rossz az, ha az ember, vagyis csiga hátán hordja a házát. Hehe.
– Örülök – mondta a százlábú, és újra magasba dobta a talpait. olvasásának folytatása

16/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Édesanyámnak

Mióta nem vagy,
átfújnak rajtam a napok,
hiány dobog a mellkasom alatt.
Néha úgy teszek,
mintha sosem mentél volna el,
csak épp nem érsz rá,
hogy beszélgessünk kicsit.
Ilyenkor az árnyakat magam mögött hagyom,
és titokban várom,
hogy újra felhívj.
Címkék: , ,
15/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna: A hólakók királya

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy körömfújtató, toporogtató birodalom. Olyan volt, akár egy porcukorral jól meghintett fehér krémes. Ha az emberek kimentek az utcára, minden alkalommal két bundasapkát húztak a fejükre. E mellé járt egy nagymama kötötte vastag pulóver, egy pufók sál, egy pár bundakesztyű, bundakabát, bundanadrág, vízhatlan bundacsizma. No, gondolhatjátok, mennyi ideig tartott ott a felöltözködés! Volt ennek a birodalomnak egy királya. Hófehér birodalomhoz őszes halántékú, tejfehér szakállas, bölcs király dukál. És mivel a bölcsességhez jó szív passzol, hát királyunknál abból sem volt hiány. Minden reggel pontban nyolckor kiállt a birodalmi hópalota erkélyére és belekiáltotta a hóvilágba:
– Jó reggelt, hólakók, köszönöm, hogy a királyotok lehetek!
olvasásának folytatása

04/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Hálát gombolunk

Amikor nem vagyok itt,
a felszín alatt,
valahol,
ott vagyok veled.

Újra együtt lélegzünk,

és csendben átvonul rajtunk az ünnep.

Enged a mindennapi hiány,

ráérősen kiterítjük
az egymás
nélkül
megtett
utat.
Ráfeszül ez égre
a kegyelem,
és hálát gombolunk
a szívünkre.

Kép forrása: Pinterest

Címkék: , ,
03/04/2021

Simon Réka Zsuzsanna, Pisze, a bengáli kismacska

Bojta egyik kedvenc tartózkodási helye a városi könyvtár volt. Ha néha valami miatt úgy érezte, a világ összefogott ellene, vagy ha csak kedve szottyant egy kis olvasásra, ide vonult el délutánonként. Bekuckózott az első emeleti sarokba, és zárásig ott időzött egy halom könyv társaságában. Az öreg épület a főtéren állt, a polgármesteri hivatal és a Hókifli cukrászda szomszédságában. Amióta a város lakói vissza tudnak emlékezni, Bojtáék szomszédja, Böbe néni volt a könyvtár lelke. Már a kisnyúl nagymamája is ide járt gyerekkora óta. A nyári szünetben Bojta sokat segített Böbe néninek a könyvtárban.

Bogdán Viki illusztrációja

Megcsappantak az olvasók, így a könyvtár még otthonosabbá vált. Böbe néni néha elküldte doboztornyi kis szomszédját, hogy hozzon egy kis mazsolás-túrós buktát a Hókifliből. olvasásának folytatása

23/03/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Pipacs vacsorázni szeretne

Részlet a Gutenberg Kiadónál megjelent Kricckracc kapitány és a gránátalmiak című mesekönyvből. Illusztrálta Orosz Annabella.

– Éhes vagyok! Éhes vagyok! Vacsorát, vacsorát! – ugrált ide-oda Kricckracc kapitány kis kandúrja.
– Már megint éhes vagy? Nemrég ebédeltél – csukta össze a kezében levő könyvet Kricckracc kapitány.
– Kismacskának vacsorát, vacsorát! – szaladgált körbe-körbe Kricckracc hintaszéke körül Pipacs.
– Rendben. Azt hiszem, megértettem. Mit szeretnél vacsorázni? – emelte fel az ölébe Pipacsot Kricckracc.
– Kukacot álmában – hadarta Pipacs.

OroszAnnabella Kricckracc

Orosz Annabella illusztrációja

– Kukacot almában? – kérdezett vissza a kapitány.
– Nem. Álmában – fogta rövidre Pipacs.
– Almánk sajnos most nincs, és se éber, se alvó kukaccal sem szolgálhatok.
– Akkor kérek füstölt szalonnát! – nyalta meg a szája szélét Pipacs.
– Füstölt szalonnánk sincs – vonta meg a vállát a kapitány.
– Mert sosem jársz vonattal, azért nincs – nyávogta Pipacs. olvasásának folytatása

18/03/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Mindennap ugyanúgy

Mondd,
h
ány ölelésben fér el egy élet,
h
ányszor kell még elfelejtenem téged,
hogy ne hasítson a ki nem mondott?
Nyirkos árnyék alszik a szívemen,
dióhéjban rejtegetnek a messzi tájak.
Szüntelen fegyelmezem magam,
mégis
mindennap
ugyanúgy
visszavárlak.

Kép forrása: Pinterest

Címkék: , ,
16/03/2021

Simon Réka Zsuzsanna: Már sosem

Hiányt kavar a huzat,
kicsipkézte bennem a reggelt.cf4df62816f6ba75670c261bee0383d6
Úgy ülök itt a konyhai csendben,
mint aki arra vár,
mindjárt belépsz,
és újra összemosódik bennünk a viszontlátás öröme.
De hiába várlak,
a betóduló fényre ráül a felismerés,
már
sosem
találsz
vissza.

Kép forrása: Pinterest

Címkék: ,