Luisa Aguilar-André Neves: Pillangófül (Orejas de mariposa)

Ez a harminckét oldalas, 22x22cm nagyságú kis gyönygyszem, a spanyolországi Kalandraka Kiadónál jelent meg, 2008-ban, és egy olyan sorozatnak is a része, melyet Álmothozó könyveknek hívnak.

A Kalandraka ebben a sorozatában 6 legismertebb gyermekkönyvét egyesíti, amit egy apró dobozkában lehet megvásárolni. A Pillangófül (Orejas de mariposa) ma már több nyelven is kapható Spanyolországban: olaszul, angolul, portugálul, galiciai nyelven, baszk nyelven, katalánul és hát, természetesen spanyolul is. Nemrég koreai nyelvre is lefordították.

Szerzője az astúriai születésű Luisa Aguilar, aki nemcsak ír a gyerekeknek, hanem 1991 óta játszik is, színésznőként, a Kamante Színházban Pola de Siero-ban. Több irodalmi díjat is nyert. A Jön a farkas! című, színpadra ültetett írásával pedig a Kamante Színház tagjaival 2007-ben elnyerték a legjobb előadás díját a Gijónban megrendezett Európai Gyermekszínházi Vásár keretében. Luisa Aguilar is játszott a darabban, ő nyerte el a legjobb női alakítás díját is.

A könyv illusztrátora, André Neves, brazilíai művész. 1973-ban születetett a brazilíai Recifeben. Illusztrátori munkájáért ő is több díjban részesült már. Jelenleg Porto Alegrében él, ír és gyermekkönyveket illusztrál.

A könyv főszereplője egy kislány, Mara, akinek iskolatársai mindennapi csúfolódásaival kell megbirkóznia. A kezdetben ez látszólag nem megy egykönnyen. A könyv szövege a negyedik oldalon azzal kezdődik, hogy a gyerekek kórusban kiáltják, Marának milyen nagy fülei vannak. Mara elkeseredettségében az anyukájánál keres menedéket, és rákérdez, ő valóban ilyen nagyfülű-e. És ettől a pillanattól válik minden csodává ebben a történetben, mert az anyuka, nemcsak megnyugtatja Marát, hanem megmutat számára egy olyan utat is, amelyen Mara végighaladva megtanulja, hogyan lehet kreatívan, kedvesen és humorosan visszavágni a csúfolódóknak. Bizonyára sokan megéltük gyermekkorunkban, milyen az, amikor a gyermeki bántó szókimondás nagyon tud fájni. Sokszor egy ilyen helyzet olyan bénító tud lenni, hogy nem lehet megfelelően reagálni.
Mara olyan családban él, ahol nem dúskálnak a jólétben, de annál inkább dúskálnak az egymás iránti szeretetben. Mara édesanyjához menekül, amikor társai kigúnyolják, és kérdésére az anyukája azt válaszolja, nincsenek is nagy fülei, hanem pillangófülei vannak, olyanok, amelyek képesek átfesteni a csúnya valóságot. Marát nem csak nagy és elálló fülei miatt csúfolják társai, hanem nyúlánk testalkata, asztalterítőből varrt ruhácskája, korgó gyomra, lyukas zoknija, régi könyvei miatt is.

Ennek ellenére ez mégsem egy szomorú történet.

Mara minden gúnyolódásra válaszol, de sosem indulatosan, haraggal, hanem frappánsan, kreatívan, lélekszelidítően. Úgy, ahogy azt az anyukájától tanulta. Amikor azt mondják neki a gyerekek, hogy a ruhája egy asztalterítő, azt válaszolja, nem, a ruhája egy sakktábla, és azért ilyen, hogy kedvére sakkozhasson rajta. Amikor azt kiáltják, lyukas a zoknija, azt válaszolja, dehogy, csak azért ilyen, mert az egyik lábujja igen kíváncsi természetű. Amikor azzal bosszantják, nincs táskája, azt válaszolja, azért nincs, mert így szabadon szaladgálhat, akárcsak egy gazella. Amikor azt kiabálják, csak ócska könyveket olvas, azt mondja, nem is, ezek ezer-kéz-simogatta könyvek. Amikor a korgó hasára tesznek megjegyzést, azt válaszolja, nem is korog a hasa, a hasában ugyanis egy egész zenekar lakik. Amikor pedig azt mondogatják neki kórusban, hogy ő egy nyakigláb, azt válaszolja, nem is, hanem olyan, aki lábujjhegyen meg tudja ölelni a holdat.
Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez lett az egyik kedvenc könyvem, és ezt André Neves illusztrációi miatt jelenthetem ki ilyen könnyedén. Mara figuráját nem lehet nem szeretni. Tiszta gyermeki báj, finomság jellemzi, és a szemei, a tekintete csupa kedvesség. A haja pedig mint egy mesebeli tündéré. Nincs sok szöveg a könyvben, egy-egy kétsoros párbeszéd Mara és a gyerekek között, de a szöveg mélységének láttatása André Neves munkáját dícséri. Nincsenek elaprózott részletek, és az a néhány sor tökéletes összhangban van a varázslatos képekkel.

Végiglapozva a könyvet, olyan, mintha Marát elkísértük volna az önelfogadás kezdeti szakaszán. Először megijed az őt érő sérelmektől, majd anyjánál menedéket, nyugalmat találva, megtanulja, fantáziája segítségével hogyan lehet felülkerekedni társai gonoszkodásán. A legutolsó jelenetben egy megerősödött, magabiztos kislányt látunk. A társai újra csúfolni kezdik nagy fülei miatt, és megkérdezik tőle, most azt fogja-e mondani, nem is nagyok a fülei, hanem pillangófülei vannak? Mara pedig csak azt válaszolja: “Nem, nem pillangófülek. Egyszerűen csak nagyok, de nem érdekel.”

Ez a könyv, bár kevés szöveggel, de sokmindenre rávilágít. Például arra, hogy a fantázia nagy kincs, és a segítségével kreatívan, humorosan erényt lehet kovácsolni abból, ami másnak csúfolódásra ad okot, továbbá arra is, hogyan lehet önmagunkban meglátni a csodát, és arra is, hogyan lehet olyan világot teremteni magunkban, másokban, ahol mindenkinek helye van, és ahol a másság nemcsak elfogadható, de szerethető is. A könyvet 6 éves kortól ajánlja a Kalandraka Kiadó.

Még több spanyol mesekönyvajánlóért kattints IDE. (Az ajánlókat az interjú végén találjátok!)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s