Ivo Rosati-Gabriel Pacheco: El hombre de agua (Vízember)

Ivo Rosati és Gabriel Pacheco könyve a spanyol Kalandraka kiadónál jelent meg 2008-ban. Azok közé a könyvek közé tartozik, amit az ember már messziről kiszúr magának a könyvesboltban, aztán belelapoz, és nem tudja letenni. Hosszú perceken át csak csodálja az illusztrációkat.

A borító lágy kékje engem az első pillantban megfogott. A könyv világa nem rikító tónusok kavalkádja, és azt hiszem, számomra, valamilyen módon ez adja a varázsát is. A történethez Gabriel Pacheco, mexikói illusztrátor készítette a rajzokat. 2008-ben a Vízemberrel az Andresen-díj döntőse lett, majd 2009-ben a Bolognai Nemzetközi Illusztrációs Kiállítás és Gyermekkönyvvásár a Hago de Voz un Cuerpo (Hangból testet teremtek) című könyvért meghozta neki a különdíjat Ez a könyv egy 156 oldalas versantológia, melyben többek között olyan költők versei olvashatóak, mint: Elsa Cross,
Francisco Hinojosa, Fabio Morabito, Francisco Segovia. A kiadványt María Baranda mexikói költőnő szerkesztette. A könyv Mexikóban jelent meg a Fondo de Cultura Económica Kiadásában, 2007-ben.

A vízember történetét Ivo Rosati olasz író írta, a spanyol fordítója Sandra Hombreiro. Nincs bonyolult, több szálon futó cselekmény. Maga a szöveg nem a legkifejezőbbek egyike, pedig a történet izgalmas, érdekes, felkelti az érdeklődést. Lehet az olasz szöveg jobb, de sajnos azt nem ismerem. Ebben a könyvben az illusztrációé a főszerep. És a képek, mint tudjuk, nagyon tudnak hatni a szövegre. De még mennyire! Láttatják, amit a szövegen keresztül nem lehet látni, vagy jól látni. És Gabriel Pacheco képi teremtésének ebben lakozik a varázsa. Nemcsak sejtet, hanem meg is mutat.

A könyv egy nagyon magas, kék színű emberről szól, aki nemcsak kinézetében szokatlan és különös, hanem születése történeténél fogva is. Valaki, valamikor, nem tudni, hogy, miért, de nyitva felejtette a csapot, és sosem tért vissza a lakásba, hogy azt elzárja. A víz pedig csak folyt, hömpölygött, szusszanás, megállás nélkül. Aztán egy nap az összegyűlt vízből kiemelkedett a vízember.
Nyúlánk világoskék testével, szomorú tekintetével testet öltött. Nem volt mindennapi látvány, és mássága, az ismerttől eltérő volta szomszédaiban is félelmet, zavart, elutasítást keltett. Pedig a vízember nem akart mást, mint beilleszkedni, megtalálni helyét a világban, ott, ahol őt csupán külsőségek alapján elutasították, elítélték. A más, megszokottnál eltérő megismerésének akarása nem könnyen születik meg bennünk. Egyszerűbb elutasítani, mint energiát fektetni a közeledésbe, a megtapasztalásba. Ennek a könyvnek az a küldetése, hogy erről elgondolkodtasson. Hogy éljük meg egymás másságát, különösségét, különcségét, mennyire vagyunk tartózkodóak azzal, aki nem olyan, mint az általunk megszokott, jónak, megfelelőnek hitt? Aki nem része az elfogadott normának. Mennyire elegendő a mai társadalomban, ha valaki jó, segítőkész, de ugyanakkor eltér az ismerttől, megszokottól bőre színében, viselkedésében, felfogásában, nyelvében, kultúrájában.
A vízember útját is az idő egyengeti, és mint mindenre, itt is az idő teremt megoldást. A könyv több nyelven is kapható: katalánul, spanyolul, galíciai nyelven, portugálul.
Gabriel Pacheco egyedi világát meg lehet csodálni a Tres deseos(Három kívánság) című könyvben a következő linken, illetve a Gran viaje (Nagy utazás) könyvben, a következő linken.
Mindkét könyvet a spanyolországi OQO Kiadó adta ki.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s