Elena Ferrándiz: El abrigo de Pupa (Pupa kabátja)

Az utóbbi időben elég sok gyerekkönyvet vásároltam, így elérkezett az a pillanat, amikor szüneteltetnem kell a jajeztismegkellvenni- tevékenységem. Mivel a meglevő új könyveinket átböngésztem, gondoltam, bekukkintok a helyi könyvtárba, lássuk, miket találok. Első könyvtárlátogatással kapcsolatos nem ehhez vagyok szokva élményem az volt, hogy 15 könyvet kölcsönözhettem és nem is akárhogyan, gyorsan és ingyen. A gyerekkönyves részleg otthonos, kellemes, csalogató. Néha zsúfoltságig tele gyerekekkel.

Itt fedeztem fel Elena Ferrándiz könyvét, amit a Thule Ediciones Kiadó adott ki 2010 szeptemberében. 2011 márciusában azonban már a második kiadás is elkészült.

Elena Ferrándiz cádizi születésű író- illusztrátor. Eddig három, gyermekeknek írt és illusztrált könyve jelent meg. Az első 2009-ben, címe La media naranja (A fél narancs), a másik kettő 2010-ben. Az El abrigo de Pupa (Pupa kabátja) és a Amor en juego (Szerelmi játék). Mindhárom alkotását a Thule Ediciones Kiadó jelentette meg.

Vannak mesekönyvek, ahol a lenyűgöző képi megjelenítés mellett a szöveg is lehengerlő, de vannak olyan könyvek is, ahol nincs jól követhető cselekményszál, történetfonal, jól kidolgozott szöveg, de az illusztráció szinte húzza magával az egész alkotást. Megszeretteti velünk a könyvet úgy, ahogy van. Ilyen Elena Ferrándiz könyve is. Tobzódik a színekben és az, hogy mindegyik oldalon vízfestéket használt, számomra még vonzóbbá teszik az egész művet. Pupa szerethető kedves lénye, szomorú tekintete végigkíséri az olvasót.

Nincs hosszú, kerek történet. Csak néhány szó, mondat egészíti ki a képeket. Mert itt nem a képek láttatják a szöveget, hanem a szöveg csak adaléka a jól megformált, különös képi világnak. Látjuk miként küzd Pupa a világgal, önmagával és a félelmeivel, miként látja önmagát ebben a világban, hogyan érzékeli az őt körülvevő világot. Minden baját, búját, félelmét gondosan cipeli, jól maga köré fonva, mint egy nagykabátot.

Pupa fél a magánytól, attól, hogy örökre egyedül marad. Retteg azoktól is, akik szeretik őt. Viszolyog az alámerüléstől és a szárnyalástól. Attól is tart, hogy egy nap minden megváltozik körülötte, de attól is, hogy minden marad a régiben. Szorongva gondol arra, hogy a régmúlt megismétlődik, és borzong attól, hogy döntsön, lépjen, valamerre haladjon. Retteg a világtól, és retteg önmagától is.

Aztán amikor a cipelt nagykabát súlya elviselhetetlenné válik, elhatalmasodik rajta egy ismeretlen érzés. Ledobja a nagykabátot, szárnyakat növeszt és elrepül.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: