Le Thanh, Taï-Marc- Rébecca Dautremer: La gran corriente de aire (A nagy légáram)


Ha az ember Spanyolországban bemegy egy könyvesboltba, és mellesleg épp a gyerekkönyveket akarja böngészgetni, nagyon veszélyes helyzetbe sodorhatja magát. Először is, órákba telhet, míg dönt arról, mit is válasszon, aztán meg hosszú percekig győzködi magát, hogy melyik könyvről mondjon le, melyiket tartsa meg.
Le Thanh, Taï-Marc és Rébecca Dautremer könyve, a La gran corriente de aire (A nagy légáram) az a típusú könyv, amiről nem lehet egykönnyen lemondani. Becsiklandozza magát az ember bőre alá, és nem feltétlenül a történet miatt teszi ezt. Én a képi világa miatt szerettem meg.

A könyv 2011-ben jelent meg az Edelvives Kiadó gondozásában. A szöveg szerzője Le Thanh, Taï-Marc, francia író, akinek eddig már kilenc gyönyörű könyve jelent meg a spanyol kiadónál. Ezek közül hét könyvet a felesége, Rébecca Dautremer, illusztrált.

A történet két testvérről szól: Lucáról és Józsefről (spanyolul Lucía és José), akiket a szüleik egy napon magukra hagynak a lakásban. A szülők bejelentik, hogy elmennek cigarettáért, és magukra hagyják kisgyerekeiket. Ezt csak még tetőzi, hogy Luca és József meg vannak győződve, a szüleik nem fognak többé hazatérni. Elég meghökkentő történetkezdés. A gyerekek nem esnek kétségbe, nem kezdenek el sírni, még csak nem is rohannak utánuk, hogy megkeressék őket. Először jól felfordítják a házat, majd sajátos kalandozásba kezdenek. Kitalálják, hogy új szülőkre kéne szert tenni. Hol is válogathatnának a legjobban a szülői felhozatalból, ha nem egy bevásárlóközpontban?

József szerint döntést kívánó helyzetben szénsavas üdítőt kell inni, mert a buborékok erőt, bátorságot adnak. Szemügyre veszik az anyukákat, apukákat, ügyesen kieszelik, hogy tudják becserkészni az új szülőket. Nem akarnak sem túl sovány, sem túl kövér anyukát, apukát, mert meggyőződésük, a jó szülőnek formában kell lennie. Találnak is egy külalakban megfelelő szülőpárt, akiket magukkal is visznek.

Sikerül elrabolniuk őket, és az a tervük, hogy ezután majd minden úgy történik, ahogy ők szeretnék. Természetesen ehhez bevetik az egész gyermeki kelléktárukat: sírás, toporzékolás, visítás. El is érik a céljukat, az új anyuka hasábburgonyát süt nekik, játszanak, tévét néznek együtt, de az új szülők nem igazán válnak be. Úgy döntenek, hogy az új szülőket ki kell vinniük levegőzni, így másnap visszatérnek velük a bevásárlóközpontba. Hazatérve ünnepséget rendeznek, de a pótszülők egyre szomorúbbak. Elegük lesz a pótgyerekeikből, és végül elhagyják őket. Ekkor következik be a csoda: légáram suhan végig a lakáson, és elhozza a történet megnyugtató befejezését. A gyerekek szülei hazatérnek. Lesz ölelés, öröm.

Rébecca Dautremer illusztrációiban soha nem lehet csalódni. Ez a könyv egy kicsit másabb, mint amit eddig megszoktam tőle. Kevesebb színt használ, mint a korábbi általa illusztrál könyvekben. A piros szín árnyalatai itt is dominálnak. Levegősebbek a lapok, de ez semmit nem vesz el az értékéből, sőt. Minden vonal, apró részlet művészetének nagyszerűségéről tanúskodik. Hogy mivel találkozhatunk a könyvben? Bozontos, szerethető fejek, bájos, őszinte gyermektekintetek, kifejező arcmimika, mozgás, pillanatképek sorozata, sajátos dautremeri- világ. Azt hiszem Rébecca Dautremer egyik vitathatatlan erőssége a tekintetek megragadása. És ezek közül is főként az elmélázó, gondolkodó, töprengő tekintet a legjellemzőbb a figuráira.

Luca és József könnyedén elmesélt története valahol nagyon elgondolkodtató. Szembesítő is. Taï-Marc Le Thanh szövegei mögött mindig meghúzódik valami mély mondanivaló.

A gyerekeket, ha kevés időre is, de teljesen magukra hagyják. A csöppségek azonnal beletörődnek a helyzetbe. Különös kalandba kezdenek, és a legelső dolog, ami eszükbe jut az nem más, mint a szülőcsere. Azt hiszik, a szüleik miattuk mentek el örökre, és meggyőződésük, sosem térnek vissza.
Luca és József szerint a megfelelő szülő ne legyen se kövér, se sovány, legyen formában, és természetesen teljesítse gyerekei minden óhaját.

Ez egy olyan mesekönyv, ahol mindenki maga vonhatja le a saját maga tanulságát. Vagy nem. Az biztos, néha jó szembesülni azzal, szülőnek lenni nem is olyan könnyű feladat, óriási felelősséggel.

Érdemes megismerni ezt a könyvet. Igaz, kissé szokatlan történet, de hadd legyen a mese, mese, ahol mindig minden megtörténhet.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: