Sébastien Perez- Benjamin Lacombe: Ruiseñor (Fülemüle)

Benjamin Lacombe vagy rabul ejti az embert, vagy meghökkenést, azonnali elutasítást vált ki. Tény és való, képei erősen hatnak, és akit lenyűgöz ez a Lacombe-féle világ, az Lacombe-könyvvadászatba kezd. Kitartóan teszi ezt az elkövetkezőkben. Keresi, kutatja, mi, mikor, hol jelenik meg a művész illusztrációival.

A most bemutatásra szánt Ruiseñor (franciául: Rossignol, katalánul: Rossinyol, magyarul: Fülemüle) című könyvet is a francia Benjamin Lacombe illusztrálta. Történetének írója az ugyancsak francia Sébastien Perez. A könyv francia nyelven 2011-ben látott napvilágot a Les Éditions du Seuil gondozásában, és az idén jelent meg spanyolul az Edelvives Kiadónál. Katalánul a Baula adta ki. Spanyolországban a könyvet baszkul is meg lehet vásárolni.

Benjamin Lacombe, ismert és nemzetközileg elismert francia művész, aki úgy tud reagálni a világ rezdüléseire, ahogy ez csak keveseknek adatik meg. Rajzainak minden apró részletében egy különálló, sajátos világot formáz. Legyen szó örömről, bánatról, fájdalomról, ábrázolásaiban a mélységekig merül alá. Kidolgozott portréival a legszélsőségesebb hatásokat éri el. Játszik a arckifejezésekkel. Sosem láttam még rajzolt tekintetekben olyan mély fájdalmat, szomorúságot, mint ami a Lacombe-féle élethű arcokból árad.

Lacombe 1982-ben született Párizsban. Az első általa írt és illusztrált könyv címe Cerise Griotte.A Les Éditions du Seuil kiadó jelentette meg 2006 márciusában. Egy magányos kislány megindító történetét beszéli el, aki barátságot köt egy ugyancsak magányos kutyával. 2007-ben a Time magazin az év legjobb gyerekkönyvei közé választotta.

Sébastien Perez 1975-ben született a Beauvais-ben. Benjamin Lacombbal történő munkája során szövegeiben ötvözi a fantáziát, a humor, a cinizmust, de nem feledkezik meg a tolerancia, az elfogadás, az emlékek fontosságának hangsúlyozásáról sem.

Sébastien Perez és Benjamin Lacombe már korábban is dolgoztak együtt. Az egyik figyelemre méltó közös munkájuk egy izgalmas képeskönyv El herbario de las hadas, (franciául: L’Herbier des fées, magyarul: A tündérek herbáriuma). A könyv 2011-ben jelent meg és ugyancsak az Edelvives Kiadó gondozásában. Nagy formátuma, a borítójáról üveges tekintettel ránk néző tündére azonnal magához vonzza a könyvesboltokba belépők tekintetét. A tündérek herbáriuma állítólagos reprodukciója az orosz botanikus Alekszander Bogdanovics naplójának, akit Grigorij Jefimovics Raszputyin azzal bízott meg, hogy találja fel a halhatatlanság elixírjét. Bogdanovics elindul a legendáiról és gyógynövényeiről hírhedt Brocéliande erdőbe, ahol felfedezései nemcsak addigi elképzeléseit, ismereteit forgatják fel, hanem az egész életét is. Amit tapasztal, azt Perez és Lacombe tárja elénk fényképek, portrék, rajzok, levelezések segítségével. Lenyűgöző, titokzatos könyv ez, ahol a ceruza-, akvarell- és tintarajzok, festmények fedik fel kilétüket papírkivágások és áttetsző papírlapok mögül, egy különleges, egyedi misztikus világot tárva elénk. Egy olyan világot, ahol a botanikai csodák és a mágikus lények kéz a kézben járnak.

Egy másik Lacombe-illusztrálta remekmű, Edgar Allen Poe katalánul kiadott hátborzongató novelláinak a gyűjteménye, a Contes macabres (Hátborzongató mesék) amit ugyancsak a spanyolországi Baula Kiadó adott ki 2011-ben. A meséket Charles Baudelaire fordított le franciára. A katalán fordítás Pau-Oan Hernàndez nevét dícséri. Lacombe a könyvet Sébastien Pereznek ajánlja, aki bevallása szerint, Poe mellett a másik kedvenc írója. A könyvet spanyolul is meglehet vásárolni, és ami hihetetlen, hogy nem is drága. Sok rajzot tartalmaz. Nemcsak jeleneteket, de fényképnek ható, bekeretezett, precízen kidolgozott portrékat. Leginkább a fekete és a piros árnyalatai uralják a lapokat.

A Ruiseñor képi világában, történetében kicsit eltér attól a misztikus, néhol fájdalmas, sötét, titokzatos, félelmetes világtól, amihez eddig Benjamin Lacombe szoktatott minket, olvasókat. Természetesen a fiatal francia illusztrátor munkáit nemcsak a fájdalom, a szenvedés, a gótikus stílus határozza meg. Kitűnő példája ennek ez a könyv is. Itt nincsenek sötét lények, nem találkozunk egy letűnt világ félelmetes, furcsa szerzeteivel. Igazi, gyerekeknek szóló, mély tartalmú, kellemes színvilágú mesekönyv. Egy olyan kisgyerek története, aki ki tudja miért, de kirekesztett, akinek legnagyobb vágya, hogy befogadják az őt figyelembe sem vevő gyerekek. Egy olyan kisfiú megható útja, aki megtalálja a módját az elfogadtatásának, a perifériáról való elmozdulásának.

Benjamin Lacombe újra megmutatja, hogyan képes megragadni a legapróbb részleteket, és azt, hogyan tud a tekintetekkel szöveg nélkül is mesélni. Mindegyik rajz egy komplex műalkotás. Gazdag kifejezőerő, finomság, tökéletes kidolgozottság jellemző rájuk. Grafitceruzával dolgozik, meleg színárnyalatokat használ: pirosat, sárgát, zöldes-sárgát, barnát. A szereplők arcai, mint ahogy minden Lacombe-arc, beszédesek, élethűek. Egy-egy jelent mintha pillanatot megörökítő fotográfia lenne. A könyv téglalap alakú, és némelyik oldal hosszabb a többinél, kihajtható. Nagyon érdekes, ötletes megoldás.

A történet az ötvenes évekbe kalauzol el minket, és az illusztrációk hűen idézik meg azt a kort. Egy gyerektáborban játszódik a cselekmény, ahol a gyerekek különös, megmagyarázhatatlan események sorozatának lesznek a tanúi. Minden gyerek egy róla szóló, őt leíró verset kap egy fali tapétából kitépett papírfecnin. Minden papírfecnin az aláírás helyett egy nagy R. betű áll. A gyerekek tanárjuktól, Jakab úrtól, kérnek segítséget a titokzatos versíró felkutatásában.

A táborlakók egyre izgatottabban keresik a versírót, aki a nekik szánt sorok szerint nagyon jól ismeri őket. Mindennap újabb és újabb nyomokat fedeznek fel. Megtalálják a rózsás fali tapétát is, ahonnan a titokzatos versfaragó tépi a lapokat. Aztán egy tengerparton bóklászós nap során az öltözőfülkéknél egy újabb fecnit pillantanak meg, amin üzenet áll: Vannak szavak, amiket személyesen is el kell mondanom. Gyertek és találkozzatok velem az elhagyatott színházban. A gyerekek izgatottan lépnek be a sötét színházba. Elfoglalják helyeiket. A színpadon felsejlik a kis Fülemüle (Ruiseñor spanyolul) alakja, aki nem más, mint az észrevétlen csapattársuk, a csendes, bujkáló kisfiú. A történetet a kisfiú magáról megfogalmazott sorai zárják. Bemutatkozik társainak. Nagy tapsvihar rázza meg a régi épületet. Attól a pillanattól kezdve a kis dalnok barátokra lel. Megtalálta a hangját, bebizonyította, méltó a Fülemüle névre.

Sébastien Perez bevallása szerint azért alkotta ilyenné ezt a kisfiút, mert gyerekkorában ő maga is ilyen volt. Kicsit láthatatlan a többiek számára. És itt húzódik az a párhuzam, amit Luisa Aguilar Orejas de mariposa (Pillangófül) könyve és a Ruiseñor (Fülemüle) között fedezhető fel. Mindkét történetben egy kortársai viselkedése miatt szenvedő, kirekesztett gyerekről van szó, és mindkét gyerek a kreativitását használja fel arra, hogy pozitív irányba göngyölítse az eseményeket, hogy megváltoztassa a többi gyerek hozzá való viszonyulását. Marát, a Pillangófül című könyv kis hősét nagy fülei, szegényes ruházata miatt csúfolják, a kis Fülemülét pedig észre sem veszik a vele egy táborban levő társai. Mintha nem is létezne.

Ez a könyv egy magányos kisfiú világába kalauzolja el az olvasót. Talán ebben a pillanatban is sok, kis kortársai számára láthatatlan Fülemüle várja, hogy rázendíthessen, hogy kitörhessen, és megmutathassa önmagát, hogy láthatóvá váljon, hogy befogadják. Rajtunk felnőtteken is áll, hogy segítjük-e őket dalra fakadni.

Lacombe és Perez talán azért is egészítik ki ennyire egymást, mert munkájukat nemcsak a művészi igény, a professzionalimzus, a precizitás, a mélyről jövő érzékenység szövi át, hanem a figyelemfelkeltés szándéka, a segíteni akarás is meghatározza munkásságukat.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: