Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: Roger OLMOS (katalán illusztrátor)

Ha bárhol módomban áll gyerekkönyvkiadásról, minőségi gyerekkönyvekről beszélni, elsők között a spanyolországi felhozatalt említem. Spanyolország az az ország, ahol az olvasó: szülő, pedagógus, gyerek kedvére válogathat a különleges, figyelemfelkeltő, képzeletet ösztönző, kreativitást fejlesztő művek között. Olyan témákra hívják fel a figyelmet ezek a könyvek, mint a másság elfogadása, a szeretett személy elvesztése, egymás tisztelete, gyerekbántalmazás, multikulturalizmus, nyelvi sokszínűség stb. Sok olyan művész, valamint kisebb gyermekkönyvkiadó van, akik nem féltek újítani, szakítani a hagyományokkal és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy például az illusztrált album egyre inkább teret nyerjen, elfoglalja kiváltságos helyét a gyerekkönyvpalettán. Egyike ezeknek a művészeknek Roger OLMOS, országszerte ismert és elismert katalán művész, aki 1975-ben született Barcelonában. Az elsó általa illusztrált mesekönyv 200 jelent meg Tío Lobo (Farkasbátyó)címmel. A történet írója Xosé Ballesteros, Kalandraka Kiadó adta ki. Azóta több mint negyven gyerekkönyvet illusztrált már. Olyan írókkal dolgozott már, mint: Roberto Aliaga, Rafael Calatayud Cano, Lewis York, José Luis Campanari, Salman Rushdie, Pablo Albo, Josep Lluch, José Campanari, Pep Bruno, David Aceituno, Paco Liván etc. Művészetét professzionalizmus, kreativitás, a humor, élénk színek, mozgás, az alkotás öröme, a gyerekek iránti önzetlen szeretet és tisztelet határozza meg.

¿Kiskorodban mi szerettél volna lenni, ha felnősz?

Gyerekkoromban, mint minden kisfiú, tűzoltó akartam lenni. Aztán később ezt meghánytam-vetettem, és mivel kissé vadállat voltam, a kaszkadörség mellett döntöttem. Kisebb szakadékokba ugráltam, eldobtam magam létrástól, magas helyekről ugrottam le.

Hogyan lettél illusztrátor?

Mindig rajzoltam, kisgyerekként is. Másokkal ellentétben én nem álltam le a rajzolással még akkor sem, amikor más területen kezdtem el dolgozni. Mivel a rajzolás volt az, amit jól csináltam, úgy döntöttem elvégzem a képzőművészetet a Llotja Művészeti Iskolában. Aztán később szerencsém volt, mert kiválasztottak a Bolognai Gyermekkönyvvásárra. Voltunk ott egy páran. Akkor ismertem meg az első kiadóm, a Kalandrakát. Együttműködést kínáltak, és lassan-lassan egyre többet illusztráltam.

Melyek voltak a kedvenc gyerekkori könyveid? Szerettél olvasni?

Kiskoromban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olyan művészek által illusztrált könyvekhez is hozzájuthattam, amelyeket nem éppen gyerekeknek szántak. Ilyenek voltak a Froud, Brad Holland, valamint a francia illusztrátor, Caza, munkái. Nyugtalanító és sötét rajzok voltak ezek a számomra. 4, 5, 6 éves lehettem, de egy életre rám nyomták a bélyegüket. Hozzásegítettek, hogy a képzeletem másképp fejlődjön, mint ha csak Teo-könyveket vagy Mickey Egeret lapozgattam volna.
Ami pedig az olvasást illeti, köszönhetően azoknak a régi iskolai tanterveknek, ahol a gyerkőcöket arra kényszerítették, hogy a korosztályuk számára szánt legunalmasabb klasszikusokat olvassák, és feleljenek az olyan kérdésekre, mint a “Milyen zubbonyt viselt a fickó a csárdában?”, elhasaltunk a vizsgákon, vagy a táblánál álldogálva osztálytársaink előtt a legkülönbözőbb módon aláztattunk meg. Végkövetkeztetés? Utáltam olvasni. Elég nagy voltam már, amikor rájöttem, az olvasás élvezetes is lehet.
Bárcsak gyerekkoromban elolvastatták volna velem A végtelen történetet, A babót (fordít. Szobotka Tibor, angolul The Hobbit), vagy 12, 13, 14 évesen olyan más fantáziadús, izgalmas könyveket adtak volna a kezembe, mint a Pío Baroja regényét, A tudás fáját (El árbol de la ciencia), vagy romantikus háború utáni műveket, mintsem vizsgáztattak volna abszurd kérdésekből, amik nem vezettek sehova.

Milyen típusú könyveket szeretsz illusztrálni? Mi az, amit soha nem rajzolnál le?

Mindent elvállalok a saját etikai határaimon belül. Például sosem rajzolnék cirkuszt állatokkal. Vannak időszakok, amikor a komorság esik jól, de van, amikor a humor uralkodik a rajzaimon, széllökéstől függ.
Alapjában véve nem illusztrálok olyat, ami az állatok bántalmazásával összefügg, még akkor sem, ha a bántalmazást a szöveg elítélendőnek mutatja be. És mivel a veganizmus szabályai szerint élek, nem illusztrálok olyan történetet sem, ahol a gyerekeknek azt mondják, hogy sok tejet kell inni és sok hamburgerrel, sok hússzelettel kell agyontömni magunkat ahhoz, hogy nagyra nőjünk.

Az egyik nagy kedvencem az általad illusztrált könyvek közül az Egy farkasokkal teli mese (Un cuento lleno de lobos). Csodálatos könyv. Mesélj nekünk erről a munkádról.

Hát, ennek az farkasuniverzumnak a bemutatásához teljes szabadságot kaptam. Az illusztrátor számára minden egyes szöveg adta információ kiindulópont. A mi feladatunk, hogy hozzáadjunk a szerző által bemutatott, elmesélt történethez, gazdagítva a könyvet a létrehozott vizuális világgal. Roberto Aliaga, a könyv írója, azt meséli, a farkasok várják, hogy a saját történeteikbe hívják őket. De azt nem árulja el, hogy hol várnak, az erdőben, a pincében, netalántán a városban. Ez adott nekem szárnyakat egy olyan sokszínű világ elkészítéséhez, ahol minden a farkasokról szól. Most jut eszembe, a könyv első és utolsó oldala egyforma, hét apró eltéréssel, mint a “Keresd meg, mi nem ugyanaz a két képen” játékban. Kevesen jönnek rá ezekre az eltérésekre. Te megtaláltad ezeket?

Un cuento lleno de lobos, írta Roberto Aliaga, kiadta a OQO Kiadó.

Milyen technikát alkalmazol illusztráláskor és melyek a kedvenc színeid?

Alapvetően olajfestékkel dolgozom, aztán digitálisan retusálok, de csak a kontrasztokon, színeken, fényhatáson változtatok. Apró kis részleteken, amiken ecsettel nehezebb lenne javítgatni, a részlet apró mérete miatt. Nagyon szeretem, ha a kész kép minél festőibb, és nem is látszik, hogy számítógépen volt utódolgozva.

Hogyan kezdődött a Roberto Aliagával történő együttműködésed? Most folyamatban van-e valamilyen közös munkátok?

A már megszűnt Terrabastall kiadó kért fel, hogy illusztráljam a de El príncipe de los enredos (Az ármánykodás hercege) szövegét. Nem ismertem Roberto Aliagát, és éppen akkor olvastam el a művet, amikor a mobbing nagy divatját élte. Nagyon tetszett a történet, azonnal vizualizáltam a szereplőket, és megfogott, hogy nincs happy end. A Terrabastall kiadó megszakította a könyv kiadásának folyamatát, így Roberto Aliagával elhatároztuk, bemutatjuk a Lazarillo versenyen. Nyertünk és ekkor született meg a barátságunk. Mostanában nincs közös tervünk, de lehetséges, hogy majd valamikor újra lesz.

Hogyan kezdtél el gyerekkönyvet illusztrálni? Vannak jól bejárt utak, amiket mindig követsz illusztráláskor, vagy minden alkalommal másképp látsz a munkához?

Elolvasom a történetet, elmélyedek benne, aztán beülök egy kávézóba, egy jegyzettömbbel, egy golyóstollal és elkezdem megtervezni a szereplőket, aztán a környezetet. Elgondolkodom, hogyan tudnék létrehozni kisebb történeteket a nagy történeten belül. Ha van időm, készítek egy képes forgatókönyvet, hogy elrendezhessem az elemeket, a történet vizuális dinamizmusát. Ez nem egy film, így egy történet 15 vagy 21 fotóból (illusztrációból) áll. Ezeket nagyon ki kell tudni válogatni. És innentől kezdve újra kezdem az eredetikkel, az elsőtől az utolsóig, mindig követve a sorrendet. A könyv borítóját szeretem a munka legvégére hagyni, habár nagyon sok kiadó a reklámozás miatt először azt kéri. Azt gondolom, hogy ez hiba, mert bele kell mélyedned az egészbe mielőtt arcot adnál neki. Az idő a legnagyobb ellenségünk, mindig kevés, ezért muszáj megtalálni az egyensúlyt a használt technika, a részletek és a képi kompozíció között.

Mi volt az eddigi legvicesebb munkád?

Vicces? Talán azoknak a szereplőknek az elkészítése, amiket a Sexta televíziós csatorna A tető (El Terrat) című műsorához rajzoltam. Úgy hívták őket a Jelenségek (Fenómenos). Egy klasszikus, de ebben az esetben, hátborzongató meseszereplőkkel tarkított műsor volt. A kisherceg megevett egy egeret, a hamelni patkányfogó a gyerekeket egy szakadékhoz vezette. Ilyemsik. Pompás volt ezeket animált formában látni.

Historia de un niño bueno/historia de un niño malo, írta Mark Twain, kiadja a Logos (Olaszország)


Véleményed szerint milyen jellemzői vannak egy minőségi gyerekkönyvnek?

A jó minőségű felhasznált anyagok, nyomtatás, gondos szerkesztés mellett, eredeti és érdekes legyen a történet. Érezhető legyen, hogy az illusztrátor élvezettel rajzolt. Legyen olyan szöveg, ami gondolkodásra késztet, ami nem szájbarágós és elhiteti velünk, hogy mi keltettük életre a szereplőket. És ha a kiadott mű a könyvesboltban megérinti azt a pontot az agyunkban, ami kiválasztatja velünk, akkor puff! Sikerült. Ezeket az értékeket jónak érzem a magam számára, hisz annyi ízlés létezik, ahányféle.

Lenne kedved magyar írókkal együttműködni? Ajánlani tudok néhányat, akik nagyon szívesen dolgoznának veled.

Hát, persze, hogy igen. Minden, ami ha kell, képes határokat átszelni, jöhet, ámbár a mostani életritmusom, munkáim miatt, akikkel direkt módon érintkezem azok a kiadók és nem a szerzők. Ha az írókkal lépnék kapcsolatba, akkor már lennie kéne egy anyának, vagy apának (kiadó), aki a könyvet örökbe fogadja.

Milyen terveid vannak? Min dolgozol éppen?

Juj, overbooking jelensége. Illusztrálást tanítok egyIgnasi Blanch vezette iskolában, Francesca Bonnemaison Kulturális Központban, Barcelonában. Készülőben egy közös munkám a Baula Kiadóval, valamint az Edebé Kiadóval is. Januárban az Random House Mondandori kiadói csoportnak készítek egy “Besos que fueron y no fueron” -hoz (Létezett és nem létezett csókok) hasonló albumot, amit David Aceitunóval publikáltunk. Ez alkalommal a szöveg Lewis Yorké, akivel már korábban együttműködtünk ugyanennél a kiadói csoportnál egy olyan album kapcsán, ami azt a napot meséli el, amikor az ember a Holdra lépett. Van munka…

Nagyon köszönöm, Roger az interjút, és igen, fenti kérdésedre válaszolva, megtaláltam a hét eltérést az Un cuento lleno de lobos című, általad illusztrált mesekönyvben. Kedves olvasók, és ti, megtaláltátok?

A El príncipe de los enredos (Az ármánykodás hercege) című könyv magyar ajánlója itt

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: