Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: SZULYOVSZKY Sarolta (illusztrátor)


Hiszem, hogy az ember mindig elérkezik arra az útra, amit járnia kell. Mindegy hol időzik, merre sodródik korábban, előbb-utóbb követi majd azt az ösvényt, amit követnie kell.Szulyovszky Sarolta, Olaszországban élő magyar művész életének alakulása is jó példa erre. Ma már gyerekkönyveket illusztrál, tanít, álomvilágokat formáz és színez. Aki már belelapozott Máté Angi és Szulyovszky Sarolta közös csodájába, a Volt egyszer egy című mesekönyvbe, akkor már tudja, Angi különleges lírai világának Sarolta képei tartanak felejthetetlen tükröt. Mert Sarolta képeiben ott van a sün muszogása, a hold világost kerekítése, a levelek összeleppentése, a compók kacagása, a holdvilág világolása, a pocsolya szembugybogtatása, a köd fodrossága, a felhőfaló emberek lebegése is.

Sarolta képi világában a nyugtalanság, a fájdalom, a csend mellett megbújik a mozgás, az öröm, de a harmónia is. Minden apró részlet lélegzik, mindennek története, jelentősége van. Arra tanít, hogy a csoda nemcsak körülöttünk teremtődik újra, életre fakadhat bennünk is.

Képeit nézegetve az ember mindig azt érzi, megérkezett, otthon van.

Sarolta, gyerekként ki volt a kedvenc irodalmi hőse? Olvasott-e olyan gyerekkönyvet, amit kifejezetten utált?
A kedvenc mesém Andersentől “A vadhattyúk” volt. Dián néztük gyerekkoromban, Apu vetített, Anyu olvasott. Ami leginkább megmaradt bennem, az a királylány kitartása és áldozata, amivel megváltja bátyjait az átoktól. Sokszor elképzeltem mennyire égethette a kezét a csalán, miközben némán szőtte belőle a 11 inget a testvéreinek. Nem emlékszem olyan gyerekkönyvre, amit utáltam volna. 2003 óta illusztrál gyerekkönyveket.

Hogyan kezdte az illusztrálást?

Teljesen véletlenül kerültem erre a pályára. 2003 nyarán egy itteni barátnőm, Kiss Katalin, az udinei egyetem magyar lektora felhívott, hogy lenne egy magyar mese, amit ő fordított egy meseantológiába, nem rajzolnék-e hozzá valamit, mert az olasz kiadó magyar illusztrátort szeretne a magyar meséhez. Sose rajzoltam még illusztrációt, de örömmel elfogadtam a munkát, festettem egy kis képet, elküldtem a kiadónak (Fatatrac, Firenze), tetszett nekik és megjelent a könyvben. Ez volt életem első illusztrációja. Ezt követte 2 év szünet, amikor egyáltalán nem foglalkoztam illusztrációval, mert elvégeztem egy grafikus iskolát és elkezdtem grafikusként dolgozni. 2005-ben újra Kiss Kati barátnőm telefonja terelt az illusztráció felé, ezúttal egy teljes könyvhöz keresett illusztrátort. A kiadó egy pordenonei kiadó volt, aki próbamunkát kért tőlem, megrajzoltam, elfogadta és így született meg az első könyvem, vektoros (digitális) illusztrációkkal. Ugyanebben az évben részt vettem a Sármedei Nemzetközi Illusztrációs Iskola egy nyári kurzusán, amit Svetjlan Junakovic horvát illusztrátor tartott. Ezután kezdtem el festeni és a további könyveim akril festékkel, kézzel festve készültek Kik azok a kortárs illusztrátorok, akik nagy hatással vannak Önre, a művészetére? Rengeteg kiváló illusztrátor van, akiknek a munkáját figyelem, hogy csak néhányat említsek: Rebeca Luciani, Simone Rea, Violeta Lopiz, Gabriel Pacheco, Joanna Concejo, Benjamin Lacombe, Rebecca Dautremer, Pablo Auladell, Ofra Amit, Pierre Mornet, Ana Juan

Idegennyelvű környezetben mennyire nehéz kétgyermekes anyukaként beszerezni a minőségi magyar gyerekkönyveket, megőrizni a magyar nyelvet, kultúrát?

Nehéz! Magyar gyerekkönyvekből nem volt soha hiány nálunk, kaptunk is, vettem is otthon, de a gyerekek amint olasz óvodai, iskolai közegbe kerültek és túlsúlyba került az olasz nyelv a mindennapokban, inkább az olasz mesekönyveket választották.

Jelenleg egy grafikus iskolában tanít, továbbá szakköri foglalkozásokat tart gyerekeknek és tanfolyamokat felnőtteknek Udinében. Mit tanít? Hogy érzi magát a pedagógusi szerepben?

Egy 3 éves grafikus (szakmunkásképző) iskolában rajzot és illusztrációs technikákat tanítok kamasz gyerekeknek, alkalmi kreatív szakköri foglalkozásokat általános iskolákban és könyvtárakban és illusztrációs kurzusokat egy felnőttképző intézetben Udinében. A családomban sok a tanár: anyukám, nagypapám, nagynéném, unokatestvérem. Ismerve a tanári munka nehézségeit, már gyerekkoromban elhatároztam: egy biztos, tanár nem leszek! Aztán az történt, hogy 2009-ben egy udinei könyvesbolt egy előadássorozatot szervezett és meghívott engem is, hogy vetítéssel egybekötve meséljek az illusztrációimról, könyveim keletkezéséről, az illusztrátor munkáról. Az előadás nagy visszhangot váltott ki, ezután nem csak a könyvesbolt hívott vissza, hanem az ott jelenlévő tanárok, könyvtárosok is meghívtak az iskolájukba, könyvtárukba előadást és foglalkozásokat tartani. Elkezdtem iskoláról iskolára, könyvtárról könyvtárra járni, közben a könyvek és kiállítások kapcsán is hívtak, míg végül munkává alakult ez a dolog. Gyerekeket, kamaszokat tanítani kemény munka. A felnőtt kurzusok is komoly felkészülést igénylenek, de én is annyit tanulok belőlük és annyi szeretetet kapok vissza a gyerekektől, felnőttektől, hogy most már el sem tudom képzelni az életemet tanítás nélkül.

Sara Trofa, költő és Riccardo Guasco, illusztrátor-grafikus projektjéhez készített illusztráció

A Máté Angival közösen készített Volt egyszer egy című különleges képi világú és nyelvezetű mesekönyv története a 2009-es Aranyvackorral kezdődött. 2011-ben elnyerte az IBBY Gyermekkönyve-díját. Meséljen nekünk az Angival való együttműködés születéséről.

Angival Kovács Eszter, a Pagony Kiadó tulajdonosa és főszerkesztője ismertetett össze. Én Olaszországban, Angi Kolozsváron: e-mail-ben ismerkedtünk össze. Eszter látta a Hálás virág című könyvem illusztrációit és lelki rokonságot fedezett fel kettőnk között. Ez így is van: azóta is jó barátságban vagyunk Angival, meglátogattam őt Erdélyben, ő is volt nálunk Olaszországban, Pesten is találkoztunk többször. Angi írásait nagyon nagyon szeretem, olyan érzésem van, mikor olvasom, mintha én írtam volna, mintha rólam szólna. A Pagony Kiadó az Aranyvackor díj után felkért a Volt egyszer egy illusztrálására, aminek nagyon örültem. Külön öröm, hogy a könyv azóta olaszul is megjelent a firenzei Cult Editrice kiadásában Vera Gheno fordításában.

Magyar művészként olasz földön rögös utat kellett bejárnia ahhoz, hogy ismert, keresett illusztrátor lehessen? Mennyire ismertek a magyarországi illusztrátorok munkái Olaszországban?

Sajnos se a magyar illusztrátorok, se a magyar gyerekirodalom nem ismert Olaszországban, sőt, általánosságban a kelet-európai sem. Ezért is olyan nagy dolog, hogy a Máté Angi könyv megjelent. Én nem magyar művészként érkeztem Olaszországba, hanem magyar feleségként. Gyakorlatilag a Soproni Egyetemről (csomagolástervező szakon tanultam) csöppentem bele az olasz vidéki háziasszony életbe. A két gyermekem születése után 6-7 évig itthon voltam, aztán kezdtem el grafikusként, majd illusztrátorként tevékenykedni és utat keresni ezen a pályán. Azt hiszem semmivel nem volt könnyebb vagy nehezebb ez az útkeresés, mint egy hasonló helyzetű helyi olasz nő esetében. Sőt, sokszor a külföldiségem előny volt. Aki távoli országban nevelkedett az mást, érdekesebbet, valami újat tud nyújtani a helyi embereknek, kíváncsiságot vált ki. Sokszor kértek, hogy meséljek Magyarországról, a magyar kultúráról, vigyek magyar meséket a gyerekeknek, vagy bevontak nemzetközi illusztrációs projektekbe, mert direkt külföldi művészeket kerestek.

Jelenleg melyek a kedvenc gyermekkönyvei?

Van egy fő kedvencem: Alfredo Stoppa olasz író könyve, címe: Due occhi, due nonni (Két szem, két nagypapa). Egy kisfiú mesél benne a két egymástól teljesen különböző nagypapájáról, akiknek “más a szemük”, azaz máshogy látják a világot. Nagyon szeretem Máté Angi és Finy Petra könyveit (Gréta garbója, Lámpalány…), a Csimota design sorozatait, hosszú a lista!

Már nagyon várjuk a Finy Petra és az Ön közös munkáját, az Egy marék buborék című könyvet. Abból, amit eddig láthattunk nyilvánvalóvá vált, hogy egy újabb gyönyörű könyvről van szó. Milyen technikával készültek az illusztrációk? Mindig más utat jár be egy könyv illusztrálásakor, vagy vannak megszokott lépések az illusztrálási folyamatban?

Petra versei csodálatosak, játékosak, igazi gyerekeknek való versek. Több hónap munka áll mögöttem, amit az Egy marék buborék 64 oldalának illusztrálásával töltöttem. Vegyes technikával dolgoztam: akril, kollázs és Adobe Photoshop.

Finy Petra, Szulyovszky Sarolta Egy marék buborék című könyvének borítója, Kolibri Kiadó, 2012.

A könyvet olasz grafikus kollégámmal, Luca Morandinivel közösen terveztük, mint szinte minden eddigi könyvemet. Minden oldalpár egyéni kialakítású: a koncepció a költő anyuka gyerekekeinek írt verses naplója volt: színes foltos papíron kézírásra hasonlító font, tépett füzetpapír, ragasztószalag, használt bélyegek és pecsétek és persze a kézzel festett (helyenként kollázzsal gazdagított) illusztrációk. Minden könyv egy kicsit más, mert más az írója, a műfaja (vers vagy próza), a hangulata, más korosztálynak szól és én is változom évről évre. Azt mondják, mégis felismerhető vagyok. Nem tudom, ezt külső szemlélő tudja csak megállapítani.

A hálás virág című könyv a nagyszülőkre emlékezés egyik legszebb megnyilvánulása. 2008-ban Olaszországban a 11. “Syria Poletti. Sulle ali delle farfalle” nemzetközi meseíró és illusztráló pályázaton a 6-9 éves kategóriában 1. díjat nyert. Magyarul a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben. Luca Moradini versét Zápor György fordította magyarra. Mit jelent Önnek ez a könyv?

A hálás virág az egyetlen könyvem, aminek a szerzője is én vagyok. A halálról és az újjászületésről szól, a természet körforgásáról, arról mi a valódi és mi a mű (a virág művirág, de a nagymama szemében valódi) csupa olyan örök témáról, ami engem leginkább érdekel. A könyv önéletrajzi írás, Kató nagymama a dédnagymamám volt, aki a nagymamámék házában a szomszédunkban élt. 4 vagy 5 éves voltam amikor meghalt. A történet nagymamámék kertjében játszódik. Nemrég Apukám megtalálta a pincében Kató nagymama hatodikos rajzmappáját 1905-ből, így kiderült, hogy nem csak külsőre hasonlított rám. Ő is nagyon szépen rajzolt. De akkoriban egy többgyermekes családanyának nem volt módja arra, hogy fejlessze rajztudását. Kató nagymama 17 évesen férjhez ment, és a gyereknevelés és a boltvezetés mellett (férje kereskedő volt) nem volt ideje rajzolásra, viszont gyönyörű gyerekjátékokat készített a lányainak. A hálás virágot szintén Luca Morandinivel közösen készítettük, aki egy kis verssel is gazdagította a könyvet. Minden lap alján megjelenik egy-egy mondat, amely az adott oldalon található szöveg rövid és humoros tartalmi összefoglalása, és elsősorban a kisebb testvérek számára íródott. Ezek a sorok a könyv végére 10 soros önálló verssé állnak össze. Ezt az innovatív megoldást nagyra értékelte az olasz pályázat szakmai zsűrije. A könyv eddig 3 nyelven jelent meg: olaszul, magyarul és lengyelül, ez utóbbi külön öröm, mert Kató nagymama férje, a dédnagypapám lengyel volt.

2012 június 28 –tól július 31-ig volt látogatható az első önálló kiállítása Romans d’Isonzo-ban, a “Maninarte” műhely-galériában. Több, mint 40 illusztrációt állított ki, köztük sok munka most került először nyilvánosság elé. László Noémi a Labdarózsa -Szép könyv díjas- könyvének képei mellett, milyen illusztrációkat állított ki? Milyen volt a kiállítás fogadtatása? Reménykedhetünk-e abban, hogy önálló kiállítása a közeljövőben Magyarországon is látható lesz?

Az “Arun, Barun és Kiranmala” című indiai meséhez készült illusztráció.

Igen, Olaszországban ez volt az első önálló kiállításom, ahol sok eddig soha ki nem állított kép is a falra került, mint pl. a Labdarózsa képei. Ezenkívül a Volt egyszer egy és a Hálás virág képeiből és sok egyéb nem könyvhöz készült munkából állt össze a kiállítás. Idén több fontos csoportos tárlaton is részt vettem: Pordenoneban a “Senieri Illustrati” kiállításon Agnese Baruzzi és Pia Valentinis Andersen díjas illusztrátor mellett én voltam a harmadik kiállító és Sármedében, a “30. Le immagini della fantasia” nemzetközi illusztrációs kiállításon beválogatták a 60 illusztrátor közé a Máté Angi könyv néhány képét. Az új Finy Petra verseskötet illusztrációiból tervezünk a Kolibi Kiadóval egy kis kiállítást Budapestre, de még nem tudom a pontos dátumot és helyszínt.

Legszívesebben milyen technikával dolgozik? Min dolgozik jelenleg?

A vegyes technika felé haladok, szeretnék új anyagokat bevinni a képeimbe (utolsó munkáim egy részét színes cérnákkal varrtam, Adobe Ilustratorral rajzoltam és Adobe Photoshopban raktam össze). Szeretném gyorsítani az alkotási folyamatot, a hagyományos festés iszonyú lassú, míg a határidők egyre rövidebbek. Több könyv vár rám, amiken most fogok elkezdeni dolgozni: egy lengyel kiadóval van tavasz óta egy szerződésem egy nagy méretű képeskönyvre, dolgozom egy pici olasz-magyar dalos könyvön és folytatódik a közös munka Finy Petrával is, alig várom, hogy elkezdhessem!

Nagyon köszönöm, Sarolta.

Máté Angi és Szulyovszky Sarolta Volt egyszer egy mesekönyvének bemutatása:
spanyolul ITT
katalánul ITT

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: