Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: HORVÁTH Mónika (illusztrátor)

horvath_monika_portre
“Ő a Vattacukorhajú lány, aki megálmodta és életre keltette, majd 2009-ben meg is varrta a mindig mosolygó, pirospozsgás arcú, nagyszemű Mankát. Azóta Manka ezer arcot öltve világutazóvá érett, sok helyre eljutott már, és vitte magával mindenhová a derűt. De Mónika művészetét nem csak a Mankák határozzák meg. Ő rajzolta meg nekünk például Béatrix Delarue Vilmájának szerethető lényét, festette meg nyílt, kíváncsi tekintetét, gyermeki báját. És köszönet érte, mert Vilma őszinte öröme, csodavilág-teremtő képzelete minduntalan eszünkbe juttatja, amit néha, mi felnőttek, el szoktunk felejteni: álmodozni, saját fantáziavilágot teremteni építő, értékkel teli és lelket erősítő.
És ott van Szabó Magda Tündér Lalája, gyerekkorom meghatározó meseregényhőse. Számomra Mónika zöld harisnyás, szőke fejű Lalája az igazi Tündér Lala.
Gyermekkönyv-illusztrációira a színek finom játéka, az öröm, a könnyed finom vonalak, a pajkosság a jellemző. Hatalmas szemű figurái mindig vidámak, kedvesek, szerethetőek.
Mónika a 2009-es Aranyvackor gyerekirodalmi és illusztrációs pályázaton a prae.hu különdíját nyerte, a 2011-es Aranyvackoron a Scolar Kiadó különdíjában részesült.”

Mindig tudtad, hogy illusztrátor akarsz lenni?

Azt hiszem, igen, még ha ezt a szót nem is ismertem, azt tudtam, hogy könyvekbe szeretnék rajzolni. Imádtam olvasni, és az illusztrációk számomra legalább annyira fontosak voltak, mint a szöveg, sőt, sokszor eszerint választottam a könyvtárban.

Gyerekkorodban voltak-e a kedvenc mesefiguráid?

Mindig a királylányok voltak a kedvenceim, de nagyon igazságtalannak tartottam, hogy a legkisebb királylány mindig szőke, míg az én hajam majdnem fekete, így a kedvenc karaktereim inkább a Hófehérke, a Szaffi lettek. Hát igen, én így tudtam a legjobban azonosulni velük. Előfordult, hogy a Grimm mesekönyvemben filctollal be is festettem a királylányok haját.

Milyen technikával rajzolsz?

Kamaszkoromban azt gondoltam, hogy én sohasem fogok színeket használni, annyira szerettem tussal és mártós tollal rajzolni. Rengeteg grafikám van ebből az időszakból. Nyilván a témáim is mások voltak, sokkal melankolikusabb dolgokat rajzoltam, én ugyanis alapvetően ilyen beállítottságú vagyok, még ha ez ma nem is tűnk így. mozaik_vilma_plusz_egyebUtána jött az akvarell, sokáig, de egy idő után már nem tudtam benne örömet találni, majd egy időben a varrógépemmel érkezett a kollázs, ami az igazi felszabadulást hozta. A kollázs technikában rengeteg lehetőséget látok, legyen az manuális vagy digitális, mindkettő másért izgalmas, úgyhogy ezt szeretném folytatni a jövőben, szeretnék fejlődni benne. Plusz az utóbbi időben elkezdett iszonyatosan hiányozni a grafika, a rajzolás, a vonalak, a másképpen megjelenítés, ebben az évben biztosan kinyitom ezt a szelepet.

Mit kell tudnunk Mankáról?

A Manka nagy szerelem az életemben, képes lenne mindent háttérbe szorítani. A figurát saját magam terveztem, varrom, „mesét írok” hozzá, könyvet készítek belőle, sokszor úgy érzem, nem is tudom követni a saját gondolataimat. Rengeteg tervem van a Mankákkal, és nagyon örülök, hogy ennyien szeretik őket. De a saját egyensúlyom miatt néha egy kicsit háttérbe kell őket szorítani, mert sok minden mást is szeretnék csinálni.

Hogyan érzed magad Angliában? Miként inspirál az alkotásban az új, mesebeli környezet?

Az angol vidék csodálatos, és nem is tudom eléggé szavakkal kifejezni, mennyire lenyűgöz. Sokszor úgy érzem, ez nem is igazi, ez csak egy díszlet. Hát hogy lehet az, hogy ilyen vörösek ezek a téglából épült házak, mellettük a vibrálóan zöld fák, bokrok, gyönyörű kis kertek, a rózsák, a kis gondozott utak. Erősen inspiráló, legszívesebben csak utaznék, fényképeznék, rajzolnék, festenék.

Manka

Manka



Kik a kedvenc illusztrátoraid és miért épp ők?

Gyerekkori kedvencem toronymagasan Szecskó Tamás, és azt hiszem, ez már nem is fog változni. Az, ahogyan ő húzta a vonalakat, engedte egymásba a színeket, nekem tökéletes. Ha egy, ma már nem élő művésszel találkozhatnék, akkor őt választanám. Volt szerencsém a fiánál, Péternél rajzolni még a gimnáziumi évek alatt, szintén óriási tehetség, csak színes ceruzában.

Van-e olyan klasszikus mű, amit akár azonnal szívesen illusztrálnál?

Erre a kérdésre sokan az Alice Csodaországbant választanák, persze, én is nagyon örülnék, de előttem már olyan sokan illusztrálták, félek, nem is tudnék prekoncepciók nélkül dolgozni. Alapvetően klasszikus beállítottságú vagyok, és töröm is a fejem a válaszon, de nem jut eszembe konkrétum, valami finom, légies történet nagyon jó lenne, legyen benne sok álmodozás, sok rózsa, meg sok zöld. Ismersz ilyet a Csipkerózsikán kívül? Az állatos mesékben viszont nem vagyok túl jó.

Mennyire nehéz magyar illusztrátorként egy idegen országban érvényesülni?

Egyelőre itt még csak magyar emberként próbálok érvényesülni, hiszen továbbra is Magyarországra dolgozom, de úgy gondolom, ha tovább szeretnék lépni mint illusztrátor, az nem lesz egyszerű, itt nem ismer senki, nem olvassák a blogom, elölről kell kezdeni mindent. Ezzel együtt persze, tervezem, hogy nyitok Anglia felé, ha már itt élek, ugye. Egyelőre nagyon sok tervem és munkám köt haza.

A kortárs gyerekirodalmi művek közül milyen könyvek képi világa nyűgözött le, hatott rád valamilyen módon?

Inkább kortárs illusztrátorokat sorolnék, akiknek általában minden munkája tetszik: Gustavo Aimar, Rebecca Dautremer, Delphine Durand…Rebeccától tavaly Franciaországban megvettem a színházas könyvét, elképesztő, tervezem, hogy bemutatom majd a blogomon. Most nincsen túl sok könyvem, mióta sokat költözöm, kevés könyvet veszek, de aminek nem tudok ellenállni, az jön velem. Most a listámon a következő könyvek vannak: Le messager du clair de lune Marie Desbons illusztrációival, és Au clair de la nuit, Joanna Concejo rajzaival, valamint egy angol nyelvű könyv, Wildwood címmel, Carson Ellis munkája (elnézést az íróktól, hogy most csak az illusztrátorok nevét említem).manka_utazásai_B1_plusz_mozaik

Mik a terveid? Min dolgozol éppen?

Nagyon sok tervem van, de a fő terv most az, hogy egyensúlyban tartsam a varrást, a Mankákat a rajzolással. Ez azt jelenti, hogy idén többet rajzolok, de megpróbálok nem kevesebbet varrni. Sokat, még többet szeretnék látni a szigetországból, még több helyre eljutni, lehetőség szerint festeni is valahol útközben.Aztán, hogy ez a sok minden hogyan hat majd egymásra, az kiderül, és nagyon várom azt is, hogy mi sül ki belőle, mert valahogy az én munkáimban szerintem az a jó, ha engedem, hogy hassanak egymásra a dolgok.

Az Mónikáról szóló bevezetőm a könyvmutatványosok blogoldalon.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: