Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: ROFUSZ Kinga (illusztrátor)

RK

Rofusz Kinga 2010-ben lett az Év Illusztrátora, azt követően, hogy megálmodta Schein Gábor Irijám és Jonibéjét. Azóta tudjuk, ha az ő neve valahol feltűnik, a képekben ott tanyázik a líraiság, hangulatok, színek, érzések egyedi keveréke, a múltidézés. Sohasem lehet betelni a képeivel, és néha azon veszi észre magát az ember, hogy beszippantja a látvány, hogy többet és többet vizsgálja, nézegeti ezeket a művészien megkomponált remekműveket. Olyan világot álmodik papírra, ahol a lelki tapasztalásé a főszerep. Igazi teremtőerő az övé.
Egyike azoknak az illusztrátoroknak, akik bevezettek minket az Elfelejtett lények boltjába. Neki köszönhetjük Samut, a szeretetre méltó kisnyulat és Máté Angi kapitányát, emlékfoltozóit is.

Érzelemgazdag képei mindig összhangban vannak az illusztrált szöveg bújával, örömével, ringató varázserejével.

Mennyire határozta meg művészi pályafutásod a gyerekkorod, a neveltetésed?

Nyilván nagyon, hiszen minden ember életét a gyerekkora határozza meg. Átlagos család átlagos gyermeke voltam. Szerettem rajzolni és az általános iskolai “Mi leszek, ha nagy leszek?” fogalmazásba azt írtam, hogy rajzolni fogok. Ez volt számomra a legtermészetesebb, mert állandóan rajzoltam. Persze sok gyerek van ezzel így, csak valahogy én ezzel is maradtam.

Mi áll közelebb hozzád: a könyvillusztrálás, vagy az animációs filmrendezés?

Most már az illusztrálás. Amíg animációs filmeket csináltam, akkor az volt a nagy szerelem. De elérkezett egy pont, amikor azt éreztem, hogy én nem vagyok elég jó filmes. És akkor eldöntöttem, nem csinálok több filmet. Valószínűleg jól döntöttem, mert nincs bennem hiányérzet. De nagyon örülök, hogy van ez a filmes múltam,mert ennek érzem a hatását, amikor képeket készítek. Nagyon sokat tanultam nagyon jó mesterektől. Nem csak filmkészítést, sok minden mást is.


1997-től 2007-ig a Pannónia Filmstúdióban készítettél egyedi animációs rövidfilmeket. Milyen filmeket készítettél? Mesélj egy kicsit erről az időszakról.

Nagyon szerencsés vagyok, mert amikor végeztem 1997– ben az akkor még Iparművészeti Főiskola animáció szakán, akkor rögtön hívtak a Pannónia Filmstúdió Grácia Alkotócsoportjába dolgozni. Nagyon jó rendezők voltak itt, akiktől rengeteget lehetett tanulni.És ők szívesen adták át a tudásukat. Ez az alkotócsoport arról volt híres, hogy csak egyedi ún. szerzői animációs filmeket csinált. Ez azt jelentette, hogy a rendezők a saját ötleteiket valósíthatták meg.

Kapitány és Narancshal

Máté Angi, Rofusz Kinga, Kapitány és Narancshal, Magvető Kiadó, 2012


Ehhez pályáztunk a Mozgókép Alapítványhoz és ha kaptunk pénzt, akkor tudtunk dolgozni. Tíz évig dolgoztam itt, ezalatt mindössze 2 filmet készítettem. Ez most biztos kevésnek hangzik, de ezek a filmek úgy néznek ki, hogy az ember egy személyben forgatókönyvíró, rajzoló, kifestő. És egy- egy ilyen film a technikától függően 4-5 ezer rajzot jelent, amit egyedül kell megcsinálni. Az egyik filmem egy artistáról szól Arlequin, a másik A sellő és a halász meséjét meséli el. A hagyományos technikákat szeretem, nem tudtam megbarátkozni a számítógéppel. Az első filmet pasztellkrétával rajzoltam végig, a másodikat olajfestékkel festettem. És 35 mm-es filmre lettek forgatva. Hosszú, szenvedélyes és olykor keserves munkák voltak ezek. De nagyon szerettem csinálni. Akkor ez volt az életem. A második film alatt született a két gyermekem, ezért is húzódott el 5 évre, amíg elkészült.

Samu-könyvek történeteit te találtad ki. Mesélj nekünk Samu keletkezéséről, a fogadtatásáról.

A könyvek történeteit valóban én találtam ki, de a szöveget utólag Sándor Csilla írta hozzá. Szerettünk volna egy olyan sorozatot, amely az egészen kicsiknek, a pár éveseknek szól. És teljesen átlagos, hétköznapi dolgokról szól, nem a megszokott formában. Könnyű dolgom volt, mert a gyerekeim pont akkor voltak ilyen kicsik és tulajdonképpen ebben éltem. Rögtön azonosultak is a szereplőkkel, amikor meglátták. Nagyon nagy szeretettel csináltuk és szerettük csinálni. A fogadtatása vegyes volt, mondhatnám, hogy kapott hideget– meleget is, e azért a pozitív visszajelzés talán több volt.

Milyen technikát alkalmazol a legszívesebben?

Én festeni szeretek a leginkább. Régen olajjal dolgoztam, de aztán áttértem az akrilra és azóta csak azzal dolgozom.

Kapitány és narancshal, Magvető, 2012.

Kapitány és narancshal, Magvető, 2012.

Máté Angi két könyvéhez (a Kapitány és Narancshal, Az emlékfoltozók) készítettél illusztrációkat. Mindkét könyvben az illusztrációk és a történet síkján fontos szerep jut az a csodának, az emlékezésnek, a magas fokú líraiságnak. Milyen volt a Máté Angival való együttműködés? Hogyan zajlott az illusztrálási folyamat?

Ezt már sokszor elmondtam, de amikor Máté Angi szövegét először elolvastam, akkor azt éreztem, hogy ez az én írott formám. Annyira hozzám közel álló és természetes, amit ritkán érez az ember. Olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. Angi mindenben szabad kezet ad, ha kérdezem hogy mit szeretne, szeretne –e valamit, akkor azt feleli, hogy „ez a Te dolgod, én ebbe nem szólok bele.” És ez működik. Én bekérezkedek a szövegbe, vívódok sokat, nyúzom, festem, élvezem, aztán elbizonytalanodom. Aztán Angi mondja, hogy jó. Én csinálom tovább és egyszer csak elkészül. De ez sok idő és sok munka. Körülbelül fél év.

Ha a rajzaidat látom, nagyon sokszor Gabriel Pacheco, mexikói illusztrátor világa jut az eszembe. A te munkádra is jellemző a mélység, gondos megkomponáltság, művészi igény, tiszta színek, kifejező tekintetű figurák, légiesség, melankólia. Közelebb állnak hozzád a melankolikus történetek?

Szeretem a melankóliát, a lebegést, a költői, szürreális dolgokat, a finom humort és a groteszk dolgokat is. De megbirkóznék egy humoros szöveggel is. Ha egy szöveg jó, akkor abban van mit keresni.

Volt már olyan, hogy a gyerekeid javaslatára illusztrálás közben változtattál akár színen, formán, koncepción?

Nem emlékszem ilyenre. Azért én elég makacs vagyok. De nincsenek köztünk kiélezett viták ez ügyben.

Máté Angi, Rofusz Kinga, Emlékfoltozók, Magvető Kiadó, 2012.

Máté Angi, Rofusz Kinga, Emlékfoltozók, Magvető Kiadó, 2012.

Szerinted mennyire nehéz egy magyar illusztrátornak ismertté, keresetté válnia külföldön?

Gondolom, hogy nagyon nehéz egy magyar illusztrátornak külföldön érvényesülnie. Külföldön annyi jó illusztrátor van, mint égen a csillag. De azért van, akinek sikerül.

2010 áprilisban az Irijám és Jonibe elnyerte 2009 Év Gyermekkönyve díját, te pedig az év illusztrátora lettél. Irijám, a halkirálynő és Jonibe, a madárkirály szerelméről, elválásáról és egymásra találásról írt verses mesét Schein Gábor. Az Irjám és Jonibe volt az első könyv, amit illusztráltál. Ilyen nagyszerű kezdés után könnyebb volt-e vagy nehezebb a következő könyv illusztrálása?

Schein Gábor meséje egy ajándék volt nekem. Ez volt az első könyv, amit illusztrálhattam és amikor először elolvastam itt is azt éreztem, hogy ez az én szövegem. Az, hogy díjat kapott, nagyon nagy öröm volt, de teher is. Kicsit szorongató érzés. Díjtól függetlenül mindig nehéz egy új könyvet kezdeni vagy legalábbis nem lesz könnyebb. Hiszen mindegyiket a nulláról kezdi az ember. A rutin itt nem segít.

A Csimota Kiadó gyerekkönyveiben sohasem lehet csalódni, mindig magas színvonalú gyerekkönyveket teremtenek. A 2012-ben napvilágot látott A világ összes kincse mitől másabb, különlegesebb mint az eddig általad illusztrált könyvek?

Nekem mindegyik más, mint az előző. És ezt szeretem benne, mert nem szeretnék egyforma könyveket gyártani.
De ebben azért volt egy különleges dolog, mert a meséhez tartozik egy jazz cd, ami egy másik dimenziót nyit meg ,ahogy hallgatja az ember. Ezt is nagyon szerettem csinálni.

 Bátky András, Rofusz Kinga, A világ összes kincse, Csimota, 2012.

Bátky András, Rofusz Kinga, A világ összes kincse, Csimota, 2012.


Vannak-e jelen pillanatban kedvenc, külföldön napvilágot látott képeskönyveid, gyerekkönyveid, és ha igen, melyek azok és miért?

Nagyon sok van. Ezek főleg képeskönyvek. Talán a bátorságuk, a szokatlanságuk, humoruk az, ami itt nálunk még kevés van és ezért rögtön észrevesszük őket.

Min dolgozol mostanában, Kinga?
Most Finy Petra Szívmadár című könyvén dolgozom, amely a Vivandra kiadó gondozásában fog megjelenni. Kemény dió ez is, de nagyon élvezem.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: