Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: VARGA Zsófi (grafikusművész)

Untitled-1 Varga Zsófi sajátos szín- és formavilágával először 2009-ben találkoztam, amikor az Aranyvackor pályázaton, Mátéval, az öccsével, A varázsló és a körhinta című munkájukkal kiérdemelték a 3. díjat. 2011-ben sem csalódtam, amikor ugyancsak Mátéval, Pagony-különdíjasok lettek A Ludovik-kal. Nemcsak Zsófi rajzaitól voltam elbűvölve, hanem attól is, hogy Máté humoros, pörgős, nagyon élvezhető szövegei mennyire összhangban vannak Zsófi képeivel. Még akkor ráleltem Zsófi oldalára is, és betekintést nyerhettem szürrealisztikus, néhol ironikus humorral átszőtt, precízen megrajzolt világába, alkalmazott technikáinak sokszínűségébe, egyediségébe. Monotípiáin, litográfiáin megelevenedő misztikus épületei, jellegzetes figurái, álomszerű világa letűnt korokat idéznek. Képei legapróbb részletei is felkeltik és ébren tartják a képeiben gyönyörködők figyelmét. Ő az a művész, aki folytatja a magyar grafika klasszikus hagyományait, és ezzel párhuzamosan mindig képes megújulni.

Milyen gyerekkori, veled megtörtént eseményre emlékszel vissza a legszívesebben?

Azt hiszem, minden gyereknek, aki művész szeretne lenni, nagyon meghatározó, ha eljuthat műtermekbe, megismerkedhet felnőtt alkotókkal. Nekem két műterembe volt „bejárásom”, Somogyi Győző festőművésszel és Würtz Ádám grafikusművésszel, illusztrátorral is gyakran találkozhattam gyerekkoromban. Mindkét ember, mindkét életforma, és mindkét hely lenyűgözött, bár gyökeresen mások voltak. Győző egy igencsak puritán, de nekem varázslatos padlásműteremben élt és festett akkoriban, nagyon tetszett, hogy csak a legszükségesebb tárgyak veszik körül; Würtz Ádám pedig kilencéves képzeletem számára maga volt a Gazdag, Sikeres Művész, műteremlakása padlótól plafonig telezsúfolva kincsekkel, képekkel, szobrokkal, könyvekkel, drága rajzeszközökkel… A legfontosabb persze az volt, ahogy beszélgettek velem, magukban nyilván néha mulattak rajtam (mert igencsak koravén voltam, azóta sokat vesztettem komolyságomból), de úgy éreztem, nem gyerekként, sokkal inkább kollégaként kezeltek.

Kamaszként milyen ifjúsági regényeket bújtál?

Nagyon sokat olvastam egész gyerekkoromban, de nem csak gyerek- és ifjúsági könyveket, hanem világirodalmat is, biztos, hogy nem mindig fogtam föl a könyveket teljes mélységükben, de ami igazán tetszett, azt egy-két évente, egyre felnőttebb szemmel újraolvastam. Így pl. a Mester és Margaritán először hatévesen, első osztályosként rágtam át magam, akkor nyilván a meseszerű történetre koncentrálva, utána egész a gimnazista évekig ez volt az egyik kedvenc könyvem. Elsőben, ha jól emlékszem, Bulgakovon kívül a Toldit, a Pál utcai fiúkat, a Tizenöt éves kapitányt meg még néhány Vernét, Jókai-regényeket olvastam. Általánosban meg Thomas Mannt, Dosztojevszkijt, Goethét, Kafkát, szóval nem kifejezetten csak gyerekirodalmat, de nagyon szerettem a Micimackót, az Alice Tükorországban-t vagy Mark Twain könyveit is. Az illusztrációk persze nagyon megragadtak, Szecskó Tamás, Würtz Ádám, Kass János, Réber László, Reich Károly rajzai lenyűgöztek

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Zsófi, gyerekkorod óta tudod, hogy képzőművész szeretnél lenni? Mikor dőlt el véglegesen, hogy a művész-lét lesz a tied?

Kb. hat éves korom óta rajzolok, és mindig is képzőművész szerettem volna lenni, de nyilván gyerekkoromban nem tudtam pontosan elképzelni, mit is jelent ez. Úgyhogy többször is volt az életemben olyan pont, amikor át kellett gondoljam: biztos ezt akarom-e csinálni. Szerintem a művész-létben a nehézség és a vonzerő is az, hogy ez nem egy külsőleg meghatározott szakma, vagyis nincs képzőművész állás, ahol valaki más felállította a követelményeket és gondoskodik arról, hogy hó elején a számlámon legyen a fizetés; nekem kell kialakítanom a saját szempontrendszeremet, munkamenetemet, és a marketing meg a szervezés is elengedhetetlen (pedig ez ideális esetben inkább a műkereskedő dolga lenne).
Mindig egyszerre több területen szerettem dolgozni, bár főképp képgrafikusnak tartom magam (nem összekeverendő a reklámgrafikussal: a számítógépes grafikához csak nagyon alapszinten konyítok). Rézmetszeteket, akvatintákat, litográfiákat, monotípiákat csinálok: nagyon érdekel maga a grafikatechnika, tehát, hogy ha van egy elképzelésem, akkor hogy fogom azt a rézzel-fával-savval-kővel megvalósítani, élvezem, hogy szükség van mindig apró technikai „találmányokra”. A grafika mellett festek, néha szobrászkodom is, és az illusztráció is így jött néhány éve a képbe.

Hogyan kezdtél el illusztrálni?

A munkáim között mindig volt egy illusztratívabb vonulat is, szerintem az önálló dolgaim is a kortárs művészet közérthetőbb oldalát képviselik. A 2009-es Aranyvackoron indultam először „kísérletképp”, gondolva, hogy ez jó lehetőség lesz közelebb kerülni ehhez a szakmához. Csak közben megszületett a két lányom, ezért az utóbbi években a munka egy kicsit háttérbe szorult.

 Zsófi illusztrációja a Pöccintünk vagy koccintunk? című mesémhez.

Zsófi illusztrációja a Pöccintünk vagy koccintunk? című mesémhez.

Milyen technikákkal dolgozol? Mesélj kicsit az alkotásaidról.

Nagyon „technikacentrikus” vagyok, ha elképzelek valamit, mindig lényeges benne a gyakorlati megvalósítás is, nagyon szeretek sokfajta anyaggal, eljárással dolgozni. A képzőművészetben nekem nagyon központi kérdés, hogy nem csak szellemi munkáról van szó, hanem egy tárgy is létrejön, most például korhadt fatáblákra festek, ahol az erezet is beleszól a kész képbe. Ezek kis képek, szintén elég meseszerű világgal, bár nem konkrét illusztrációk. Az elmúlt években főleg nagyméretű litográfiákat, monotípiákat csináltam, amik szürrealisztikus, nyomasztó épületegyütteseket ábrázoltak, ezek sokaknak ijesztőnek tűnnek, bár én érzem bennük a humort.

Az öcséddel való közös munka hogyan kezdődött? Mindig ő az kettőtök közül, aki ír és te illusztrálod a történeteit?

Igen, én nagyon nem tudok, és nem szeretek írni. Máténak nem ez a kereső foglalkozása, de mindig írt rövid abszurd-vicces történeteket, kötete is megjelent ezekből, és a 2009-es Vackoron dolgoztunk először együtt; mindketten akkor csináltunk először valamit direkt gyerekeknek, és azt hiszem, mindkettőnk munkáiban alapvető, hogy nem szeretnénk gügyögni.
zsofigeppel
Mikor foghatjuk végre kézbe az Aranyvackoron nyert varázslós meséket (A Ludovik, A varázsló és a körhinta) könyv formájában?

Hú, ez egy jó kérdés… Már rég szerettünk volna elkészülni vele, de én a második kislányom mellett csak mostanában kezdtem tudni újra dolgozni. Remélem, idén összejön.

Nagyon sok önálló és csoportos kiállítás van már a hátad mögött. Gondolsz-e valamelyikre úgy, hogy az volt a legjelentősebb?

Budapesten a Lajos utcai (2005), és a Duna galériabeli (2007) kiállítás volt talán a legjelentősebb, ezen kívül nagyon jó élmény volt 2006-ban Párizs egyik elővárosában, Charenton-le Pontban kiállítani, sokan eljöttek a megnyitóra, mindenki beszélgetni akart velem, én meg a két hónapos francia tudásommal válaszolgattam.

Két pici lánnyal mennyire jut időd alkotni? Lesz-e a közeljövőben kiállításod?

A nagyobbik lányom 2010-ben született, mellette már pár hónapos korától jutott időm, energiám a munkára, úgyhogy egy kicsit elbíztam magam. Azt hittem, majd két gyerekkel is hasonlóan könnyen megoldok mindent, de nekem, úgy látszik, az átállás a kétgyerekes létre egyelőre sokkal nehezebb, és nagyon kevés erőm marad mellette másra. Ráadásul sajnos a legkevésbé sem vagyok „bagoly típus”… Kiállítási lehetőséget sem keresek egyelőre, de azért ezek az idők gyorsan elszállnak, a kicsi hamarosan egy éves lesz, a nagyobbik oviba megy, szóval lassan több időm lesz a munkára is.

Vándorút

Vándorút

Ha a kislányaidnak választasz gyerekkönyveket, milyen szempontok szerint teszed?

Persze, hogy nagyon fontosak a rajzok, bár sok könyvük van, amit nem én vettem, és hát hmmm, nem olyant választottam volna… Juli már nagyon odafigyel a történetekre is, egyelőre a nagyon egyszerű mesék jönnek be neki, azok viszont a végtelenségig ismételve, és lehetőleg sok szurit kapjon benne a főszereplő.

Min dolgozol mostanában?

Nagyon szeretném végre valahogy összerakni a Mátéval közös könyvünket, ezen kívül főleg kisebb képeket csinálok, amiket akkor is tudok folytatni, ha csak egy szabad félórám akad. Rengeteg tervem fölgyűlt, úgyhogy ha lesz végre megint egy kis időm, attól tartok, azt sem tudom majd, minek álljak neki legelőször.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: