Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: PÁSZTOHY Panka

panka1
Pásztohy Panka Animáció szakon diplomázott az Iparművészeti Egyetemen. Illusztrációit ceruzával tervezi meg, majd számítógépes technika alkalmazásával kelti őket életre. Nem idegen tőle a kollázs technika alkalmazása sem. Sajátos stílusát, életvidám, dinamikus, nagyszemű figuráit nagyon könnyű megszeretni. Aki látott akár egy színekben tobzódó Pásztohy Panka- illusztrációt, örömmel forgatja az általa illusztrált színvonalas gyerekkönyveket.
A Nemzeti Tankönyvkiadó számára tervezte és illusztrálta a “Színes” anyanyelvi tankönyvcsalád elsős és másodikos olvasókönyveit, gyakorlófüzeteit. A kiadványt 2008-ben “Szép Magyar Könyv”-díjjal jutalmazták. Gyereklapok hasábjain is sokszor láthattuk a munkáit, társasjátékok grafikai megjelenítései is fűződnek a nevéhez. Panka illusztrált már Bálint Ágnes, Berg Judit, Erdős István, Tersánszky Józsi Jenő, Móricz Zsigmond, Rigó Béla, Móra Ferenc stb. gyerekeknek írt műveihez is.
Megálmodott képi világa harmóniát, kedvességet áraszt.

Édesapád festő, édesanyád szobrászművész. Milyen volt művészcsaládban gyereknek lenni?

Gyerekkoromban nem éreztem ezt annyira különlegesnek. Egyszerűen természetes volt. Az ovis-, meg osztálytársak egy része persze „klassznak” gondolta, én meg másokat irigyeltem, más helyzeteket. Az tény, hogy nagyon korán megismerkedhettem anyagokkal, eszközökkel, az önkifejezés sokáig korlátlannak érzett szabadságával, lehetőségeivel. Ezzel együtt a műterem kezdetben inkább volt játszótér, ahol állandóan a szüleim mellett lehettem, és azt játszhattam, amit ők. Aztán iskolás koromban ebbe az önfeledtségbe már be-betört a frusztráció is: hogy apu ott volt, de nem lehetett zavarni, hogy kiállítás-megnyitókon kellett unatkozni, hogy a nyári alkotótáborokban nem volt kivel játszani. Aztán meg – amikor már többet jelentett az alkotás puszta játéknál – kezdtem úgy érezni, hogy az elképzeléseimet egyre inkább „szabotálták” a szüleim „megmutatom hogy kellene, mit kellene” típusú tanácsai. Inkább magamra zártam a szobám ajtaját, és azt rajzoltam és úgy, amit és ahogy én akartam. Persze ez a kamaszkor hozadéka is volt, amit csak tetézett, hogy igen kései gyerek vagyok, és nagyon sokáig így is kezeltek. Nem hozott ez olyan vérmes lázadást, talán lázadás sem volt, egyszerűen csak túl sok minden kavargott bennem. Egyszerű dolgok.PITYPANG_pici Arra volt szükségem, hogy úgy rajzoljam ki magamat, ahogy ezek a témák, az igazi semmiségek bennem éltek. És azokat akkor nagyon távolinak éreztem főleg apu művészetétől, világlátásától. Sokkal közelebb álltak hozzám anyu korai játékos szobrocskái, kisplasztikái, amit és ahogy megragadott, de akkor már ő is túl „felnőttes” témákat faragott.

Sosem akartál más utat? A kezdetektől fogva tudtad a rajzolás, a festés lesz a hivatásod?

Arra, amit csinálok, nem tudok őszintén hivatásként, hivatásomként tekinteni. Persze, ha a hivatás mások szolgálatát, a gyermeki lélek és képzelet kiszolgálását jelenti, márpedig a valódi hivatás célja és tartalma mindig ez kell legyen, úgy igen, hivatásom. Másrészről azonban számomra természetesen adja is magát, hogy ezt csinálom. Nem tudom, hogy tényleg erre születtem-e, és valaha gondoltam-e így a rajzolásra. A festésre biztosan nem. Volt egy időszak, amikor animációs filmet akartam készíteni. Jobban izgatott, hogy a rajz meg is mozdulhat. Életre kelhet. A varázslat. Ahogy Norstein sünije kilép a ködből. Ezt például nagyon akartam. A szakma minden klasszikus csínjával- bínjával megismerkedtem. Tudatosan készültem rá. A Képző helyett ezért választottam az Ipart. És bár megvolt a lehetőségem, hogy a grafikát végezzem, én kitartottam az animáció mellett. Aztán hogy most mégis elsősorban könyveket illusztrálok, annak külön története van. Alapvetően a honi animáció-gyártás feltételrendszerével, a szakma tévutas lehetőségeivel van összefüggésben. De ez tényleg külön történet.

Melyik a kedvenc magyar animációs filmed és miért?

A kedvenc magyar animációs filmem történetesen csak félig-meddig (vagy még annyira sem) magyar. Ez a René Laloux rendezte Les maîtres du temps, azaz Az idő urai. A concept design Moebius érdeme, még ha messze nem is ez volt élete fő műve. Viszont Magyarországon gyártották, és olyan nevek közreműködtek benne, mint Bacsó Zoltán vagy Orosz István. Meg aztán Halász Judit mint Belle magyar hangja nekem akkor a nyolcvanas évek elején, közepén maga volt a hab a tortán. Gyerekként elvarázsolt. A látvány, Jad és Jula, meg az arctalan szárnyas alakok. Bár gyerekkorom nagy kedvencei a bábanimációk voltak, Mazsola és társai, az utánozhatatlan Foky Ottó Makk Marcija, Mirr- Murrja, Misi Mókusa. Ha egyet kell kiemelnem, akkor mégis talán a Vukot választanám. Maga a film tökéletes, eredeti adaptációja egy fantasztikus könyvnek. Egyébként az adaptálható irodalmi anyagok kiemelkedő és páratlan minősége, sokszínűsége nem kis részben volt katalizátora a magyar animáció klasszikus korszaka sikerességének. Az pedig, ahogy például a Vuk esetében Dargayék az animáció eszközeivel életre keltettek egy rejtőzködő világot az ember által uralt és kisajátított természeti környezet margóján, az telitalálat. Bár Karak halála annak idején nagyon megviselt. Annyira, hogy amikor az óvodával néztük a moziban, anyunak felmentést kellett írnia, hogy azt a bizonyos részt ne kelljen újra megnéznem. A kérdéses jelenetnél aztán az óvónéni kézen fogott és kisétált velem a folyosóra. Így a társaim műélvezetét nem akasztotta meg az én vigasztalhatatlan zokogásom. Az a képi világ, narráció, amivel Dargay majd’ minden munkája egy húron képes pendülni a gyermeki képzelettel (talán még ma is), a honi felhozatalban mindmáig egyedülálló. Ez a mérce viszont ma már mintha nem is létezne.koboldmaki_kicsi

Amikor egy kiadó megkeres, milyen szempontoknak kell megfelelnie a szövegnek, hogy vállald az illusztrálását? Volt már olyan helyzet, hogy visszautasítottál kiadót, mert nem tetszett a szöveg?

Általában minden hétre jut egy könyvötlet. Küldenek magánszemélyek és kiadók is. A tehetséges és kevésbé tehetséges önjelölt írok megkeresésének is örülök persze, de ezeket a munkákat – idő hiányában – ritkán olvasom el. A könyvkiadás menete ugyanis – nagyon helyesen – nem ebben a mederben csordogál. Nem az illusztrátor a kiskapu az első megjelenéshez. Kiadónak viszont – ha jól meggondolom – talán még nem mondtam nemet felkínált szöveg miatt. Általában nem is úgy működik a dolog, hogy a kiadó szól, hogy „figyelj, itt egy szöveg, olvasd el, aztán szólj, hogy lenne-e hozzá kedved”. Volt ilyen is, de a dolog mégis inkább úgy áll, hogy a kiadók többségének határozott koncepciója van, hogy egy adott projektet kikkel kíván végigvinni. Tisztában vannak vele, hogy a csomag milyen felállásban lehet működőképes. A jó kiadó már a felkérés előtt „tisztában van” a illusztrátorral. Amikor én képbe kerülök, igazából nem is egy szöveget kell mérlegelnem, hanem egy soktényezős feltételrendszert, amelynek igen ritkán lesz pont a szöveg a kerékkötője. Sőt ezen a szinten igazából nem is találkoztam még vállalhatatlan irodalmi anyaggal. Megkérdőjelezhető kiadói magatartással már igen, és az ilyenre kapásból nemet is mondok úgy, hogy a szövegig igazából el sem jutunk.

Hogyan kezdtél el gyermekkönyveket illusztrálni? Berg Judit Panka és Csiribíje már elképzelhetetlen lenne a te szerethető, kedves figuráid nélkül. Hogyan született a Judittal való együttműködésed?

Már az egyetem alatt is rendszeresen illusztráltam például a Fitt Mamába, a Reader’s Digestbe, aztán a Minimax Magazinba. Utóbbiban képregény-rovatot is jegyeztem. Mivel az egyetem alatt született a lányom, olyan irányba kellett elinduljak, ami mellett teljes értékű anyaként is meg tudtam állni a helyem, és nem csak egy lefekvős puszi erejéig lehettem mellette. Igazából nem kellett munka után szaladgálnom. Az akkor induló Pagonytól kerestek, hogy van egy ambiciózus kezdő író (akkor már a Hisztimesékkel a háta mögött), Berg Judit, aki mellé engem szeretnének illusztrátornak. Igazából egyikünk sem volt túl sok tapasztalattal felvértezve. Találkoztunk, beszélgettünk, próbáltuk megismerni egymást, felmérni a közös munkában rejlő lehetőségeket, a közös nevezőt. Illetve Judit és a kiadót alapító tagok korábbról, talán az egyetemről már ismerték egymást. Velem azonban valamelyik magazinban futottak össze először. Eredetileg Judit szerette volna maga megrajzolni a könyvet, de a kiadó inkább rábeszélte, hogy keressenek egy illusztrátort a munkára. Valami olyat akartak, ami eltér az akkori felhozataltól. Könnyed, szerethető, semmi giccs, vagy túljátszott klisé, de annyira azért populáris, hogy megérje belevágni. Mindenki nagyon lelkes volt. Nem átallottunk olyanokra ragadtatni magunkat, hogy ebből a kapcsolatból majd egy jól felépített állandó író-illusztrátor szerzőpárost fog összehozni a Pagony. Nyilván a mai szűkebb és szétszabdalt viszonyok között olyan állandó párosok, mint amilyenek anno kialakultak a Móránál már nem születhetnek. De olyan sikeres sorozatok esetén, mint amilyen például a Panka és Csiribí is volt, a nevek és a történetek együtt élnek.

Lili, a kislányod, biztosan sok mesejeleneted, figurád születésénél jelent volt. Történt már olyan, hogy a tanácsára változtattál a kezdeti elképzeléseden?

Persze. No nem koncepcionális változtatásokra kell itt gondolni, de mondjuk egyes figurák végleges formába öntésénél olykor igen hasznos meglátásokkal szolgál. Több mórás könyvnél is volt erre példa. Nem egy méhecske fizimiskáját tisztázta már le. De gyakran elmondja azt is, hogy neki mi hiányzik egy adott képről. Vagy hol lóg ki a lóláb. Ezek olykor nagyon fontos meglátások, mert a felnőtt fejjel gyerekeknek felépített képi világ néha fals evidenciákkal terhes. De a Tankönyvkiadó Színes tankönyvcsaládja képanyagának készítésénél is szerettem kikérni a véleményét. Elvégre ő „reprezentálja” a célközönséget. Tankönyvnél meg aztán hatványozottan fontos volt, hogy a számtalan „felnőtt” szakmai szempont, elvárás szerint „kimért” képek a gyerek előtt is megálljanak. De nem csak a véleményét hallgatom meg. Van úgy, hogy az ő rajzait alapul véve készítek illusztrációt, figuratervet, sőt olykor Lili képeit szervesen be is építem a munkáimba.

Milyen technikával dolgozol?

Majdnem mindig számítógépen dolgozom. Erre van igény és pénz a kiadók részéről. Digitalizáló táblán, különféle digitális tollakkal. Hagyományos szabadkézi rajzok, festmények, kollázsok ezek, csak éppen digitális beviteli eszközzel, grafikai , kép- és kiadványszerkesztő szoftverek segítségével készítve. Persze a ceruza, papír, akvarell, vagy éppen a szén, a tus sincs azért száműzve. A vázlataim például majdnem mindig ceruzarajzok. Egyébként nem szeretek leragadni egyféle technikánál, és előszeretettel vegyítem is őket. Mindig az adott felkéréshez leginkább megfelelőt választom, már ha a kiadó hagy választási lehetőséget.nyuszi

Van-e olyan klasszikus meseregény, amit nagyon szívesen illusztrálnál?

Nem tudom ki vagy mi számít mostanság klasszikusnak. Nem egy Bálint Ágnes, Móricz Zsigmond vagy éppen Tersánszky Józsi Jenő szöveget illusztrálhattam már eddig is. Vagy ott vannak például Peter Bichsel „gyermektörténetei”, amit a Holnapnak készítettem. Ha pedig a verses köteteket, antológiákat is ide vennénk, akkor aztán páratlan az írói gárda. Weöres Sándor, Móra Ferenc, Arany János, Petőfi Sándor, igazából fel sem tudom sorolni. De amit nagyon szeretnék, az Móricz Zsigmond Pipacsok a tengeren című könyve. Ez regénynek regény, viszont technikai értelemben nem mese. Bennem azonban mégis így él – egy igaz, őszinte gyermekkor „meséjeként”. Móricz az egyik kedvencem. Aztán egy igazi királylányos történetre sem mondanék nemet. Milne Holnemvoltja például tökéletes lenne. De nagyon örülnék annak is, ha tényleg összejönne Tarbay Ede „kunkori” könyvének megrajzolása, amiről már egyeztetünk az egyik kiadóval. A kis róka című könyve gyerekkorom meghatározó olvasmánya. Ő egy csodálatos ember, és nála jobb könyvcímeket kevés ember képes írni.


Kik azok az illusztrátorok, akik inspiráltak, inspirálnak a munkádban?

Engem minden inspirál, amiben találok valami eredetit, természetest, ha csak egy vonalat, témát, vagy hangulatot is. Nincsenek példaképek. Ahhoz túlságosan ágas-bogas a felhozatal. Nagyon tisztelem például Eric Carle munkásságát, Craig Thompson képregényeit, de tudat alatt mindig ott van Klimt, Schiele, Lautrec, a pointilista képek, életek, életművek, viszonyok, értékek. Ilyen értelemben a sor végtelen.

Min dolgozol mostanában?

Egyszerre több dolgon. Különböző projektek, különböző fázisai futnak párhuzamosan. Jelen pillanatban a Pagonynak készülő új Aprótörpe indiánok van a középpontban, de előkészületi fázisban van két másik könyv is. Aztán beszélünk újabb társasjátékokról, folyamatban van egy hosszabb távra betáblázott elektronikus magazinban való közreműködés, hogy csak a jelenleg legfontosabbakat említsem. De ha őszinte akarok lenni ebben a pillanatban legszívesebben a Dremel készletemmel fúrnám, faragnám a saját ötleteimet.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: