Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: PAP Kata (illusztrátor)

Pap_Kata (2)
PAP Kata a mindig meg-megújuló művész, az ezerarcú illusztrátor. Legyen gyerekvershez vagy meséhez megálmodott képi világ, Kata rajzaiból nem hiányzik a humor, a játékosság, a sokszínűség. Sokféle technikával dolgozik, tele van egyedi ötletekkel, és mindig képes ráhangolódni az adott szövegre. Nincs olyan Pap Kata- készítette illusztráció, ami ne keltené fel azonnal az érdeklődésemet.

Hogyan kezdtél gyerekkönyveket illusztrálni? Mi volt eddig számodra a legnagyobb kihívás?

2000-ben diplomáztam az egri tanárképzőn rajz szakon, és utána rögtön elkezdtem dolgozni egy reklámügynökségnél grafikusként. Bár a titkos vágyam mindig is az illusztrálás volt, a pillanatnyi biztos megélhetés akkor előrébb való volt, mint belevágni a hosszas, nehézkes karrierépítésbe szabadúszóként. (Vagy csak gyáva nyuszi voltam hozzá.) Hogy mégis megtalált néhány gyerekkönyv illusztrálási lehetőség, a puszta véletlennek volt köszönhető. A Csimota Kiadó indulásánál valahogyan belecsöppentem a A londoni mackókba és utána még más könyvek illusztrálására is felkértek. Ez az időszak a különösebb megfontolások nélküli kísérletezésről szólt számomra. Mivel azonban nem ez volt a fő csapásirány, amire koncentráltam, egy idő után nem érkezett több felkérés, és egy darabig én sem kerestem a lehetőségeket. Közben megerősödött egy tudatos, célratörő és nagyon magas minőséget képviselő illusztrátor generáció, ami már erős versenyhelyzetet teremtett. Onnantól nem nagyon voltak ölbe pottyanó lehetőségek.
2009-ben aztán szögre akasztottam a tervezőgrafikusi kabátom és itthon maradtam babázni, ami a szakmai életemben is fordulatot hozott. Kikerülve a napi robot stresszéből elérkezettnek láttam az időt, hogy újra, vagy inkább most először az illusztrálásba fektessem az energiáimat. Így most szabadon úszok pillanatnyilag.
A második kérdésre válaszolva: a maga módján minden feladat ugyanolyan nagy kihívás, mert minden szöveghez meg kell találni a kaput, nem nagyon vannak könnyebb és nehezebb feladatok. A legnagyobb felelősséget mégis a Mildi meséi illusztrálásakor éreztem, mert ez a szöveg valami olyan különleges ékkő, amihez fogható ritkán kerül az ember szeme elé.

Mildi meséi, Tarandus Kiadó, 2011.

Mildi meséi, Tarandus Kiadó, 2011.

Magával ragadóan inspiráló, mondhatni igéző hatással volt rám, és kicsit félelmetes volt, hogy vajon megállják-e majd a helyüket az illusztrációim emellett a rendkívüli szöveg mellett. Azóta pedig még nem telt el annyi idő, hogy megfelelő rálátással eldönthessem, megállják-e.

Milyen típusú gyerekeknek írt szöveg illusztrálását utasítanád vissza?

Ha a szöveg színvonaltalan, nem képvisel irodalmi értéket, azzal nem tudok azonosulni és ilyen munkát nem is vállalnék. Ilyesmi eddig nem nagyon fordult elő szerencsére. Inkább az szokott nehézséget vagy konfliktust okozni, ha a kiadó koncepciójával nem értek egyet. Sokszor elvárnak egyfajta stílust, hangvételt az illusztrációk terén, amit nem tudok felvállalni.

Lackfi János szövegeihez is illusztráltál már. Milyen volt az ő meséihez rajzolni?

Lackfi János két verses kötetét illusztráltam, melyekben szinte minden versnek a humor a mozgatórugója, így nagyon könnyű volt rájuk hangolódni. Élvezet olyan szövegekkel dolgozni, amik feldobják a labdát a játékra, beindítják az ember kreativitását. Ebben a két kötetben csupa ilyen versek vannak, így nem volt nehéz dolgom.

Nagyon sokféle technikát alkalmazol, a rajzaid nagyon színesek, fantáziadúsak. Hogyan zajlik nálad egy gyerekeknek szóló anyag illusztrálása?

A “Hogyan legyünk sikeres illusztrátorok” típusú szakkönyvek egyik legelső, legtöbbet hangoztatott tanácsa: Legyen karakteres, egyedi és egységes stílusod. Ez a kívánalom egy darabig erősen nyomasztott engem, mivel képtelen vagyok egy nyomvonalon maradni. A kísérletezés, új utak felfedezése számomra az alkalmazott grafika legizgalmasabb része, és emiatt minden munkához úgy állok hozzá, mintha a nulláról kezdeném. Minden szöveg (vagy koncepció, mivel nem csak szövegekhez illusztrálok) teljesen egyedi, és megérdemli, hogy olyan világot teremtsek belőle, ami semmilyen más szöveget olvasva nem jutna eszembe. Emiatt persze a technika, a hangvétel és valamelyest a stílus is folyton változik. Így aztán lőttek az egységes hangvételnek. Szerencsére egy ideje felhagytam az erre való törekvéssel, és igyekszem inkább ezt a sokféleséget a legjobban kiaknázni, ha már ilyen vagyok.

Szerinted egy minőségi gyermekkönyvben milyennek kell lennie az illusztrációnak?

Ez nagyon nehéz kérdés és sokat gondolkodtam/gondolkodom rajta. Mivel rám óriási hatással voltak a gyerekkoromban sokszor-sokszor átlapozott, nézegetett kedvenc könyvek képei, így feltételezem, hogy másokra is lehetnek ilyen életre szóló hatással. Emiatt az illusztrátorok felelőssége nagyon nagy. Vekerdy Tamás szerint (akit egyébként nagyra tartok) a jó gyerekkönyv illusztráció olyan, ami a gyerekeket intenzív fantáziaáramlásra készteti. Ezzel eddig teljesen egyetértek. Viszont szerinte az ilyen módon inspiráló képek fő jellemzője a nem túl kidolgozott, kevésbé részletgazdag megjelenítés, teret engedve ezzel, hogy a gyerek maga alkossa meg a saját fantáziaképeit. aludni (2)Nekem az az érzésem (kutatásokkal nem tudom alátámasztani), hogy a dolog nem így, nem ezáltal működik vagy nem működik. Nem a kidolgozottság és részletgazdagság mértéke dönti el, mennyire képes egy kép hatni a nézőjére, beindítja-e a képzeletáramlásnak azt a gazdag szövedékét, ami olyan fontos a gyerekek számára (és persze a felnőttekére is). Azt hiszem semmilyen definíció mentén nem lehet megfogalmazni, milyen az a kép, ami ilyen módon hat ránk. Talán inkább megfordítanám: az a jó illusztráció, ami behúz a saját világába és ott szabadon enged, hogy bebarangolhassuk, felfedezhessük, tovább építhessük.

Mit kell tudnunk a Beszélő babakezekről?

Ebbe a dologba is véletlenül cseppentem bele. Zentai Kata babajelbeszéd oktató keresett illusztrátort, mert szerette volna, ha megjelenik néhány olyan könyv, amit a jelelő vagy jelelni tanuló babák és szülők használhatnak a jelek játékos elsajátítására. Addig még nem is hallottam róla, hogy ilyen is van, nem is értettem igazán, miért kell halló babákat jelelésre tanítani, de mivel a kislányom éppen egy éves volt, elmentünk Katához egy tanfolyamra. Néhány hét múlva Árnika jelelve közölte hogy banánt szeretne, aztán még más dolgokat is közölt, és elképesztő volt beszélgetni egy egyévessel. Ráadásul ha még csecsemő korban megismerkednek a jelekkel, akkor jóval kisebb babák is képesek konkrétan, szavakkal kifejezni magukat. Például Árnika kisebbik unokatesója fél éves korában már mutatott 2-3 jelet, egyévesen pedig több tucat jellel kommunikált, bizonyságot téve, hogy az agya már sokkal előrébb tart, mint a beszédszervei. Szóval ez az egész egy nagyon érdekes játék, nagyon örülök, hogy nem maradt ki az életünkből, és biztos, hogy a következő gyerekemnél már egész kicsi korban elkezdünk jelelni.
A könyvek pedig elkészültek – eddig kettő, a harmadik folyamatban -, és úgy tudom, sok jelelő szülő használja, szereti.

Milyenek Tóth Krisztina londoni mackói?

A londoni mackók volt az első illusztrációs munka, amiben részt vettem. Utólag visszatekintve bánom, hogy nem egy érettebb, tudatosabb alkotói korszakomban talált meg ez a feladat. Nagyon jó versek és sok illusztrációs lehetőség rejlik bennük, amit akkoriban még nem tudtam a legméltóbb színvonalon megmutatni. Ettől függetlenül a “Tigris” például a kedvenc munkák közé tartozik.

A kislányodnak, Árnikának, mi a kedvenc mesekönyve? Hogyan, milyen szempontok szerint választasz neki mesekönyveket?

A kedvencek folyton változnak, nyilván ahogy nő, mindig másra van igénye. All time favourite a Maszat sorozat, ami a 2-4 éves korosztálynak szóló könyvek közül magasan kiemelkedik a mezőnyből, nagyon értő módon, pontosan szól az ilyen korú gyerekekhez. A mesekönyvek választásánál nyilván az lenne a fő szempont, hogy grafikailag és szövegileg is minél színvonalasabb, inspiratívabb legyen. De ahogy az lenni szokott, sok olyan könyv is becsúszik (innen-onnan kapjuk, örököljük stb.), ami messze nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. De nem vagyok híve a túlzásoknak semmiben, a gyereknevelésben sem. Nem hiszem, hogy jót tesz egy gyereknek, ha hermetikusan próbáljuk elzárni a “rossz” hatások elől. Egyrészt, mert a gyerekeknek meg kell tanulni, hogy saját maguk tudjanak különbséget tenni az értéktelen-értékes, jó-rossz hatások között (és erre, ha szerető környezetben növekednek, hosszú távon minden esélyük meg is van). Másrészt hajlamos vagyok mindenben először a jót meglátni, így még a gagyibb könyvekben is feltételezek némi pozitívumot. Pl. van egy csomó béna leporellónk, amikből szuper kerítést vagy plüssállat csúszdát lehet építeni. Azért persze van egy minőségi alsó limit, pl. létezik olyan könyvsorozat, ami nem jöhet be a házba. Meg a Disney se, mert az már a lélektelenség alja.

Volt már olyan, hogy Árnika javaslatára változtattál valamit egy illusztráción?

Igen, szoktam tesztalanynak használni, ezzel szerintem minden illusztrátor szülő így van. Megmutatom neki, és ha valamit nem tud értelmezni, vagy nem ismer fel, akkor azt érdemes átrajzolni.

Mesélj nekünk az angyalról, akit Körmöczi Györgynek hívnak.

Ahhoz először a varázslóról kell beszélnem, akit Kolozsi Angélának hívnak. Ő bábszínész és rendező, illetve szövegkönyv író, de nem ebben a minőségében ismertem meg, mivel sajnos nagyon ritkán járok bábszínházba. A blogjára figyeltem fel (amit ezúton ajánlok mindenki figyelmébe: http://burattinata.blogspot.hu/), ahol beleszerettem a meséibe. Írtam neki egy üzenetet, hogy az egyik meséjéhez szívesen készítenék illusztrációkat, ha nem bánja. Nem bánta, és így “A varázsló” című meséhez készült egy könyvterv, ami egyelőre helyét keresi a világban. Azután az idei Aranyvackor pályázatra szerzőtársat keresve megint megtaláltuk egymást és beadtuk a fent nevezett című mesét (http://papakata.blogspot.hu/2013/02/vackor.html). Maga az angyal figura már létezett Angéla meséi között, sőt nem is egy, hanem jó néhány mese főszereplője volt. A pályamunka nagy örömünkre elnyerte a Pagony kiadó különdíját, és várhatóan jövőre Körmöczi Györgyöt már kötetben láthatjuk viszont, amint mindenféle angyalhoz méltatlan dolgot művel.

Mióta tervezel bábokat, társasjátékokat?

Ez a vonal inkább a vágyott dolgok közé tartozik.Ilyen-olyan bábok, kicsi szobrok, játékok időnként készülnek, de hogy úgy mondjam csak saját felhasználásra.kiskakas (2) Egyszer szeretnék majd egy olyan könyvet készíteni, ahol ilyen bábfigura szerű szereplők részben valós, részben makett szerűen felépített környezetben szerepelnek, azokhoz a mesekönyvekhez hasonlóan, amiket régi bábfilmek alapján készítettek (pl. Mazsola). A mostani technológiákkal sokat hozzá lehetne tenni ahhoz az eleve izgalmas látványvilághoz.

Min dolgozol most? Milyen terveid vannak?

Készül a Beszélő babakezek harmadik kötete, a “Gyere velem az állatkertbe”. Hamarosan hozzákezdek Búth Emília Szakálla volt kender című könyvének az illusztrálásához, amely a Liget Műhely gondozásában fog megjelenni. Utána pedig az előbb említett Körmöczis könyv következik majd. Ezek a konkrét tervek. A vágyott tervek közé tartozik valamikor saját szövegű könyvek készítése, és sokféle új ötlet és technika kipróbálása, megtanulása, amire eddig nem került még sor. Előbb azonban ki kell dolgoznom egy olyan szerkezetet, ami kibővíti az időt, mert számításaim szerint minden napnak körülbelül 35-40 órából kéne állni ahhoz, hogy a legsürgősebb tennivalóim beleférjenek.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: