Interjú magyar, spanyol ajkú és katalán gyerek- és ifjúsági könyvet írókkal, illusztrátorokkal: MAROS Krisztina (illusztrátor)

mk
MAROS Krisztina, Szép Magyar Könyv- díjas illusztrátorunk, megannyi hazai és nemzetközi megmérettetésen bizonyított már. Neve egyre ismerősebben cseng Magyarország határain kívül is. Folyamatos mozgásban van, kifogyhatatlan az ötletekből. A magyar alkotók mellett (Both Gabi, Szabó Atilla, Varró Dániel stb.) francia gyerekkönyvírók szövegeit is illusztrálta már. A Tücsök a Holdon című alkotása megszületésével meseírói vénájáról is tanúbizonyságot tett. Olyan lírai tücsökszerelemről szóló történetet álmodott papírra, amit érdemes lenne minden könyvespolcra beszerezni.
Legyen szó vidám- vagy szomorú történetről, az ő igényes képi világában sohasem csalódhat az olvasó. Színes, játékos, szemet gyönyörködtető minden alkotása.

Kislányként miket rajzoltál a legszívesebben?

A furcsa karakterek érdekeltek leginkább: vicces arcú emberek – vicces kinézetű kutyákkal, például. De gyakran lerajzoltam a fehér parókás francia királylányt a János vitézből, és a macskánkat is.

Gyerekkorodból milyen mesekönyveket őrzöl?

A Pom Pom meséi sorozat néhány darabját (Csukás Istvántól, Sajdik Ferenc remek illusztrációival – ő volt az első számú kedvenc rajzolóm akkoriban), Janikovszky Éva és Lázár Ervin könyveit, Romhányi József Doktor Bubóját, A vakond nadrágja egy alaposan elnyűtt példányát, a már emlegetett János vitézt, illetve van Benedek Elek, Weöres Sándor és Kolozsvári Grandpierre Emil kötetünk is a régmúltból.

1998-ban végezted egyetemi tanulmányaidat a Magyar Iparművészeti Egyetem Tipográfia szakán. Miért választottad a tipográfiát?

Akkoriban tudatosult bennem, nyomdász és kirakatrendezői múlttal, hogy sokkal otthonosabban mozgok a tervezői, mint a kivitelezői oldalon. Ez egy felsőfokú szakirányú képzés volt, amelyre több eséllyel jelentkeztem, ráadásul épp egy grafikai stúdióban kezdtem el dolgozni, és a munkámhoz is fontos volt a végzettség.

Varró Dániel, A szomjas troll

Varró Dániel, A szomjas troll,

Milyen logókat terveztél a közelmúltban?

Mostanában már kevesebb az ilyen jellegű munkám, és szinte mind a gyerekkönyves vonalhoz köthető. Amelyek talán mások számára is ismerősek lehetnek: a „Meseutca.hu”, a „Bíbola a gyermekekért kultúrkör” logója, vagy a Szépírók Társaságának, a „Mesés kilátások – gyerekirodalom felnövőben” című rendezvényére készült logó.

Hogyan kezdtél el gyerekkönyveket illusztrálni?

Bár a rajzolás mindig is szerves része volt az életemnek, különböző okokból mégis elég nagy kitérőket tettem idáig. Általában, ha már nem érzem azt, hogy lehetőségem lenne fejlődni az adott területen, akkor „elvágyódom”. Évekig dolgoztam többek között grafikai stúdiókban, ami egyébként szintén nagyon ösztönző hatású, és a további történéseket elég jól megalapozó tevékenység volt (például egy adott könyv, és azon belül az oldalpárok felépítése). Aztán később, a gyerekeim születése után, ahogy újból belecsöppentem a mesék világába, egy idő után ez a két út összefonódott: éreztem, hogy muszáj egyre többet és többet rajzolnom, miközben továbbra is tervezési feladatokat vállaltam – akkor már szabadúszóként. Ami már egyértelműen gyerekkönyv-illusztrálásnak illetve -tervezésnek mondható, az a hazai és nemzetközi pályázatokkal kezdődött – amelyeknek nagyon sokat köszönhetek, és komoly szakmai visszajelzések voltak számomra –, majd Varró Dániel mondókás könyvével folytatódott. Az Akinek a lába hatos volt ugyanis az első hivatalos, és igen örömteli illusztrációs megbízatásom.

Laurie Cohen, ’A szomszédom egy boszorkány’ (Ma voisine est une sorcière)

Laurie Cohen, ’A szomszédom egy boszorkány’ (Ma voisine est une sorcière)


Kik azok a francia szerzők, akiknek a szövegeihez illusztráltál? Mesélj kicsit ezekről a könyvekről.

Három szerzővel dolgoztam együtt, ők pedig: Laurie Cohen, Christos Ortiz és Mathilde Pascal. Mindhármukkal először egy olyan francia projekt keretében találkoztam (virtuálisan), amelyet a hazai Aranyvackorhoz tudnék leginkább hasonlítani: szerzők és illusztrátorok párokba szerveződnek, és könyvterveket készítenek egy azonos (előzőleg közösen kitalált) témára. Nem mindegyik könyvterv jut el a megjelenésig, de a francia kiadók örömmel veszik a kész ötleteket, szívesen fogadnak be már illusztrációkkal rendelkező szövegeket. Ebben a bizonyos könyvprojektben Mathilde volt a párom, aki nagyon szép, megindító történetet írt egy idős bevándorló férfi és egy magányos kislány barátságáról. Érdekes, hogy a két másik szerző – Christos és Laurie – meséi, amelyeket már később illusztráltam, ugyancsak az elfogadás-kirekesztés témakörét dolgozzák fel, csak más-más helyzetekbe ágyazva. Végül a három könyvtervből Laurie Cohen verses meséje, “A szomszédom egy boszorkány” (Ma voisine est une sorcière), talált kiadóra Franciaországban. Laurie színes, humoros történetében egy kisfiú megfigyelései alapján ismerhetjük meg a szomszéd nénit, akinek igencsak különös szokásai vannak. Ha kiközösítjük: boszorkány – ha elfogadjuk: egyéniség.

A kisebb lányaid véleményét figyelembe veszed egy-egy illusztráció elkészítésekor?

Ők borzasztóan nyitottak és érdeklődőek, minden izgatja és lelkesíti őket, ami körülöttük zajlik – ezért igazi kritikára nem lehet tőlük számítani. Egyszer, évekkel ezelőtt vettem egy végletekig lecsupaszított illusztrációkat tartalmazó könyvet (akkor úgy gondoltam, hogy magamnak), és sokáig minden este abból kellett nekik mesélnem. Szóval, szerintem ebben a korban még szinte mindent befogadnak a gyerekek (most 6 és fél évesek), csak a szülők szabnak ennek határokat – velük már nehezebb dolgom lenne! Ugyanakkor én is meghúzom ezeket a határokat valahol, nyilván, már csak azáltal is, hogy otthon milyen könyvekkel találkoznak.

A lányoknak van kedvenc anya- készítette mesekönyvük?

Nem tudnék ilyet mondani, ez folyton változik, és mindenre vevők, tényleg. Nagylányom sajnos már kinőtt ezekből a mesékből, most főleg azokra az ingerekre fogékony, vizuálisan is, amelyeknek lényeges eleme a misztikum, a sötétség, a másság… részben az ő hatása, részben talán az eddigi, főként kicsiknek készített, nagyon színes munkáimé, hogy ilyen komorabb, sejtelmesebb hangulatú képek erősen motoszkálnak bennem is.

Mit kell tudnunk Luca városáról?

A 2009-es Aranyvackor pályázatra készítettem három illusztrációt, melyekhez szerzőtárs híján magam írtam egy rövid szöveget – ami inkább a képek magyarázatául szolgált, mintsem önálló életet élt volna. A pályázat témája akkor a város volt, és úgy gondoltam, érdekes lenne egy macska szemszögéből bemutatni a budapesti nyüzsgést. Egy kedves és felettébb okos macskánkat pedig Lucának hívták, innen jött a cím. A zsűri különdíját kaptam érte.

Hogyan született a Tücsök a Holdon? Mesélj nekünk arról, hogy milyen volt a könyv fogadtatása, és milyen sikereket ért el megjelenése óta?

Egy vázlatos akvarell tücsökfigura ihlette az egészet, akin már megszületése pillanatában látni lehetett, hogy komplett biográfiával rendelkezik. Egy ideig pihent, míg végül 2010 tavaszán, a belga Clavis kiadó által kiírt nemzetközi képeskönyv-pályázat apropóján elővettem, és akkor együtt „elindultunk a Holdra”. A pályázatra kész könyvtervet kellett küldeni, így az illusztrált, szöveges oldalpárokat meg a borítótervet is megcsináltam. A belga fogadtatás minden várakozásomat felülmúlta: a tücsköt a hét legjobb könyvterv közé választották, nála egy holland illusztrátor oroszlánja bizonyult csak erősebbnek, a végső megmérettetésben. Aztán végül itthon öltött igazi könyv formát tavaly, a Manó Könyvek kiadó gondozásában, Orosz Anett szerkesztő hathatós segítségével. A megjelenése óta nem tudom, milyen sikerei vannak – nagyon remélem, hogy szeretik az olvasók! Nemrég egy bolognai könyvvásárról írt beszámolóban olvastam, hogy külföldi kiadók érdeklődtek iránta, de erről nincsenek közelebbi híreim.

Tücsök a Holdon, Manó Könyvek, 2012.

Tücsök a Holdon, Manó Könyvek, 2012.

Sopotnik Zoltán- Egri Mónika Fahéjas kertjének te voltál a tipográfusa. Milyen volt a kapott anyaggal dolgozni?

Izgalmas. Könnyű. Nehéz. (És mind igaz!) Mivel a szöveg elég mozgalmas, Móni figurái pedig rendkívül mozgékonyak, ezért a tördelést több helyen lazítja egy-egy belógó macskafarok, sietős pincérkutya vagy egy éppen arra repülő labda. Ilyen szempontból tehát könnyű dolgom volt: a szöveg sűrűségét oldani, és játékosságát visszatükrözni a tördelésben. A nehézséget szintén ez a sűrű szerkezet adta: a párbeszédek végig az elbeszélésbe ágyazva szerepelnek, emiatt bizonyos mondatokat kiemeltünk, ami viszont egy borotvaélen táncolás volt, hogy ezek a kiemelések könnyítsék, ne pedig nehezítsék az olvasást. Ezzel együtt valóban izgalmas csapatmunka zajlott, a szerkesztő Balázs Eszter Annával és Egri Mónika illusztrátorral közösen gyúrtuk olyanná, amilyen végül lett.

Milyen technikákat alkalmazol illusztráláskor?

Ez egy nehéz ügy, mert legszívesebben szinte minden alkalommal változtatnék a technikán, és a szövegek is sokszor elhúznak különböző (számomra rendkívül vonzó) új irányokba, de olyan is előfordult, hogy nem én döntöttem a megvalósítás módjáról. Mindezekkel ellentétben nagyon vágyom arra, hogy végre megállapodjak valami mellett, ami igazán a sajátom. Eddig akvarell, akvarell + színes ceruza, és digitális kollázs technikát alkalmaztam (melynek során szintén kézzel festett elemeket és különféle textúrákat használok), illetve pasztellceruzával dolgoztam. De nagyon szeretem például a grafitceruzát, amivel az összes munka kezdődik, sokszor erős késztetést érzek rá, hogy ne is használjak mást. Azt hiszem, az utóbbi időben digitális kollázs útján tudtam a lehető legpontosabban kifejezni azt, amit szeretnék, és úgy, ahogy szeretném – ezért jelenleg ez a technika alkalmaz engem, ha lehet így elferdíteni a kérdést.

Min dolgozol most? Milyen terveid vannak?

Most épp egy szupertitkos megbízatásom van, amiről sajnos semmit sem mondhatok. Több, félbehagyott képeskönyv-terv vár még, és azt is jóideje tervezgetem, hogy „termékesítem” a képeimet, különböző tárgyak formájában. Ezeken túl, a továbblépéshez valószínűleg elkerülhetetlen lesz egy ügynökséggel való együttműködés, amire szintén alaposan fel kell készülnöm, sok-sok új képpel.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: