Simon Réka Zsuzsanna: A TÉL egy fagyos reggelen (mese)

A napokban a meséim közül olyanokat közlök a Gyerekkönyvölelőn, amelyek a kolozsvári Napsugár és Szivárvány gyereklapokban láttak napvilágot. Ez a mese 2009-ben jelent meg a kolozsvári Szivárványban.

A tél egy fagyos reggelen azt gondolta magában, ejnye hát, irgumburumm haddelhadd, elég volt az egyszínű fehérségből. Nagyon megunta ám, hogy fehér gúnyát öltve járta a világot. Így hát, nagy, igen nagy elhatározásra jutott. Ő bizony ezután már színes lesz. Színes jégcsapok lógnak majd az ereszek aljáról, színes hópelyhektől lesz tarka az égbolt, színes hóemberek álldogálnak majd az udvarokon, és még a hideg, fagyos fuvallat is színes lesz. Papírra véste kedvenc színeit, nehogy kifelejtse valamelyiket. Kiválasztotta a sárgát, a kéket, a zöldet, a narancssárgát, a lilát, a rózsaszínt, a barnát, a mályvavöröset, a pirosat. Hozzá is látott a világbetakaró köpönyeg megvarrásához, de halk, erőtlen kopogás ütötte meg a fülét, a tél ajtót nyitott, és beengedte a jövevényt.
– Szervusz, tél – köszönt illedelmesen a kis idegen -, engem nem szeretnél kiválasztani a többiek közé?

– Ki vagy te, és mit szeretnél? – ráncolta idős homlokát a tél.
– Én a kis szürke vagyok, egy kis egyszerű festékpötty. Úgy szeretnék én is helyet kapni a palástodon. Azt hallottam, sok színt kiválasztottál már.
– Hát legyen – mondta recsegő hangon a tél, és ráhelyezte a kis szürkét a nagy palástja közepére, a lila és a mályvavörös mellé. Ha láttátok volna, milyen büszkén ült ott a kis szürke. Úgy mosolygott, hogy még a hideg kék is nevetni kezdett. Nevettek a többi színek is, csak úgy gurult a hahota, hihihi, háháhá, hehhehe. Kész is lett a világbetakaró gúnya. A tél megelégedetten öltötte magára új ruháját. Látszott rajta, micsoda büszkeség járja át. Kilépett a fagypalotája jégkapuján, és belerobogott a világba. Ahova csak megérkezett, piros jégcsapokat, kék, lila, zöld, sárga narancssárga hófoltokat hagyott maga után. Csodálkoztak is az emberek. Keleten zúgolódtak, hogy hát ilyet azért mégse. Nyugaton mérgeskedtek, hogy nahát, micsoda dolog ez! Délen homlokot ráncoltak, és püffögtek hangosan, hogy puffpöff, nekik ilyen színes tél nem kell. Északon ámultak és bámultak, a szájuk is nyitva maradt a nagy csodálkozásban.
Szegény tél, pontosan háromszor járta körbe a világot, de nem talált egy helyet sem, ahol nagyon örültek volna az ő színességének. Nem akart senki piros havat, kék jégvirágot, narancssárga hóembereket, de még mályva vörös téli fagyos fuvallatot sem.
Mit volt mit tenni, a tél hazaballagott, vagy billegett? Nem is tudom, lehet, hogy billegett-ballagott. Levetette színes palástját, elővette hófehér gúnyáját, és azóta is ebben járja a világot.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: