Újabb gyerekversek

Simon Réka Zsuzsanna: Anyaaa

Anyaaa,
nézd, még nincs is este,
játsszunk még egy keveset,
jaj, a cumim, hova ugrott,
azt hiszem, hogy leesett.
Emelj ki ebből az ágyból,
hol a macim, nem találom.
Nem jön álom a szememre,
hadd ülhessek az öledbe.
Éhes vagyok, tejet kérek,
ne oltsd le a lámpát, kérlek.
Mesélj még, csak egy rövidet,
innék még egy pohár vizet.
Pisilnem kell, fáj a torkom,
bedugult a pici orrom.
Mi mozog a függöny mögött,
hallottam, ahogy köhögött.
Ne menj, kérlek, maradj velem,
be is csukom már a szemem.
El is alszom reggel hatig,
pihenhetsz te is hajnalig.

 

Simon Réka Zsuzsanna: Farkasportya
Éjszaka van,
dúl-fúl a farkas,
egyedül vadászni,
hú, de unalmas.
Üvöltene folyton,
de bedagadt a torka,
korgó gyomorral leül a hóra.
Bámulja a holdat,
nyúlna utána,
beburkolózna hold sugarába.
Kopott bundájában viceg-vacog, fázik,
recsegő hóban, unottan portyázik.
Kutyák ugatnak házak udvarában,
farkasunk reszket elnyűtt nadrágjában.
Szaporázná léptét, de valami koppan,
farkasbarátunk elnyúlik a hóban.
Tölgyfa ágáról jégkupac lódult,
szegény fázó pára szemébe könny tódult.
Fejére púp ült,
sziszeg, tapogatja,
mai portyázását holnapra hagyja.

 

Simon Réka Zsuzsanna: Volt egy kis ház

 

Volt egy kis ház, mézesfajta,
marcipán a kilincs rajta.
Cukormázas a teteje,
csokikrémes a belseje.
Lakott abban két kis kobold,
egyik piros, másik kék volt.
Mandulából a sipkájuk,
törökmézből a nadrágjuk,
kis papucsuk aszalt szilva,
nyakkendőjük szirom csíkja.
Addig lakták édes házuk,
míg meg nem nőtt az étvágyuk.
Megették a bútorokat,
lámpát, asztalt, az ágyukat.
Megrágták a cukorfalat,
a házból csak a kilincs maradt.

Simon Réka Zsuzsanna: Zoknibánat

Kockás zokni tépelődik,
sarkát látván mérgelődik:
„Hogy tudtam én így elkopni,
Háromfoltos, lyukas zokni.
Tátognak a lyukak rajtam,
itt ücsörgök folttól faltan.
Lassan nem is vagyok zokni,
el is fognak engem dobni.”

Simon Réka Zsuzsanna: A tavasznak szoknyája

A tavasznak szoknyája,
belelóg a világba.
Ezer virág nyílik rajta,
szivárvány hét csíkja tartja.
Szoknya ráncán madár dalol,
tavaszderű most átkarol.

Simon Réka Zsuzsanna: Nyár kezében

Nyár kezében fagylalt,
hét gombóccal baktat.
Kelyhek között válogat,
jóízűen nyalogat.
Elfekszik a selymes réten,
lábat lóbál,
eget kémlel,
versenyt fut a zsongó széllel,
szíveket jókedvvel bélel.
Madarak ülnek hajába,
fürdik a nap sugarába.
Elbóbiskol, szendereg,
álmaiban tekereg.
Elidőz itt s amott,
zsákba gyűjt sok bánatot.
Emléket fűz, cirógat,
zenél, mesél és altat.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: