Simon Réka Zsuzsanna: Sáfrányos Szeklice, a királylány, aki bajszot pingált egy fenevadnak

Részlet a  Majdnem egy tucat királylány című mesekönyvemből.

“…most bemutatkozunk egymásnak, vagy mi lesz?
– Például lehet az is, hogy sikítsz, elájulsz, mi pedig győzelemittasan elrabolunk –vigyorogta el magát a középső fej.
– De lehet az is, hogy úgy összecsiklandozlak titeket, hogy mozdulni nem bírtok majd a nevetéstől, én pedig biciklire pattanok, és győzelemittasan elrobogok.
– Még hogy csiklandozás? Ugyan már! Mi nem vagyunk csiklandohohohohósahahahak – kuncogta el magát a jobbszélső fej, amikor hozzáért a mogyoróbokor a füléhez.
– No, akkor kezdem. Sáfrányos Szeklice vagyok, álca nélküli királylány. Örvendek a szerencsének.
– Hogy micsoda? Sárkányos Szekerceeeee? Ezt most komolyan mondod? Egy sárkányos szekerce? Le akarsz minket kaszabolni? Valld be, valld be, mielőtt felcincálunk! – csapott a homlokára a jobbszélső fej.
– Sáf-rá-nyos, nem Sárkányos. És nem Szekerce, hanem Szeklice. Túl halkan mondtam, vagy ma reggel nem mostatok fület? – mosolyogta el magát a királylány.
– Ja, úgy! Igenis mostunk fület, vagyis én biztosan. Máskor mutatkozz be hangosabban. Hófény – biccentett a jobbszélső fej.
– Hunyor – nyújtotta nyakát a középső fej.
– Hérics, tisztelettel – zárta a sort a balszélső fej.
– Örvendek a szerencsének – biccentett Szeklice.
– Hm, azt mondod, királylány vagy? – akadékoskodott Hófény. Ide a listánkkal!
– Melyik listánkkal? – kérdezett vissza Hunyor.
– Melyik, melyik? Hát a királylányossal.
– Honnan tudjam, melyik listát kéred, amikor legalább tizenkét lista lapul a zsebünkben.
Hérics nem szólt semmit, előhúzott egy hátizsákot, beletúrt, elő-előkapott egy-egy papirost:
– Kedvenc könyveink listája, ez nem az, kedvenc mesefilmjeink listája, hm, ez sem az, kedvenc süteményeink listája, felfalandó lovagok listája, ez sem az. Hol vagy, királylányos lista? Ó, ez az! Lássuk csak. Ellenőriznünk kell, rajta vagy-e a listán, és a fizimiskád megfelel-e a név melletti rajznak – folytatta Hófény.

13230197_1043456355739191_8467769540145277623_n

Egri Mónika illusztrációja

– El sem hiszem, hogy van egy ilyen listátok. Most be fogtok azonosítani? Ez olyan fontos? Ahelyett inkább beszélgessünk – ült le a mogyoróbokor tövébe Szeklice.
– Míg nem tudjuk, kivel állunk szóba, nem beszélgetünk.


– Megjegyzem, már egy jó ideje beszélgetünk.
-Jó, akkor most berekesztjük a beszélgetést. Ne szólj hozzánk, ellenőrzünk – okoskodott Hérics.
Hunyor és Hófény helyeslően bólogattak.
– Lássuk csak. Fehér Zászpa, Fürtös Bodza, Hegyi Árnika, Sáfrányos Szeklice. Jéééé, itt vagy! Na, lássuk csak, nézzük a képet! – túrta bele fejét a papírba Hófény.
-Tedd fel a szemüveged, így nem látsz semmit! – szólt Hérics.
– Ja, tényleg, jó, hogy mondod – kapott észbe Hófény, és orrára tolt egy okulárét.
– Hunyor, ez meg micsoda? –bökött a lap felé Hérics.
– Mármint mi micsoda? – értetlenkedett Hunyor.
Hófény is belefúrta tekintetét a papírba.
– Jaj, nem hiszem el! – kiáltott fel Hófény.
– Mi a baj, mondd már? – kiváncsiskodott Hunyor.
– Nem az volt a feladatod, hogy a sok királylány közül kettőt megfigyelj és a listára, a nevük mellé pontos rajzot készíts róluk?
– De, és? – húzta fel a szemöldökét Hunyor.
– Nézz ide, mit látsz Sáfrányos Szeklice neve mellett? – zúgta Hérics.
– Egy fejet, két szemmel egy orral és egy szájjal – nyugtázta Hunyor.
– Szerinted ez egy élethű rajz, olyan amiből fel tudjuk ismerni a királylányt?
– Mit csináljak, este volt, fáradt voltam, ágaskodnom kellett, olyan gyorsan mozgott, és a közvilágítás, meg kell mondanom, kedves királylány, már bocsánat, de gyatra volt, így hunyorogtam, alig láttam valamit. És persze, senki nem kérdezte meg előtte, tudok-e rajzolni.
– Tudsz? – kérdezte Szeklice.
– Nem – felelte Hunyor.
– Hehehhe, ez én volnék? Mintha lenne két szál hajam is. És fülig ér a szám! – vette ki a sárkány kezéből a lapot Szeklice.
– Most akkor honnan tudjuk meg, hogy ez a lány itt tényleg a királylány-e? – húzogatta a szemöldökét Hófény.
– Talán el kellene hinnünk neki, nem?
– De.
– Jó, akkor most úgy döntöttünk, hiszünk neked, Szeklice. Mondd, mi járatban vagy te erre? Mért gurultál be a sárkányvölgybe? Nem is sejted, milyen szerencsés vagy, hogy velünk, a jámborabbakkal találkoztál. Ha a hétfejűek, vagy a tizenegyfejűek botlanak beléd, annyi a biciklidnek és neked is – fordult Szeklice felé Hérics.
– Nem először jövök – hőzöngött kicsit Szeklice –, sokadszorra vagyok itt.
– Hűha, azt a vízimalmotcsiklandítóvörösmoszatjátneki! Te aztán bátor királylány vagy! – hüledezett Hunyor.
– Már ha, királylány vagy, khm, khm! – köhintett Hérics…”

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: