Következő interjúalanyom MOLNÁR KRISZTINA RITA író, költő, aki gyermekirodalmi műveiben olyan otthonos, megtartó világokat teremt, ahova mindig jó megérkezni, ahol érdemes sokáig elidőzni, és ahova újra és újra visszavágyik az olvasó. Olyan kihagyhatatlan gyermekkönyvek alkotója, mint a Maléna kertje, Kréta-rajz, Derűs hétköznapok, A víz ösvénye, A tűz ösvénye, Borostyán, az időkapus, Sálmese, Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik stb.
1. Ha csak egy dalt hallgathatnál alkotás közben, melyik lenne az?
Jaj, csak egyet? Híresen nehezen választok, ráadásul rengeteg és sokféle zenét hallgatok.
Molnár Krisztina Rita Kállai Márta fotója
Mindig vannak újabb kedvenceim, az elmúlt egy-két évben rengeteget hallgattam Evgeny Grinko orosz zongoraművésztől a Jane Maryamot, vagy Lola Marsh Sirens című számát. De választhatnám esetleg Ajeet Kaur La Luna című dalát – hát, ez a választás jól látható, hogy nem megy nekem.
2. Mi az, amit már rég ki kellett volna dobnod, de nem tudsz megválni tőle?
Rendszeresen igyekszem megválni a tárgyaktól, de ebben a tárgyakkal teli világban ez egy folyamatos és reménytelennek tűnő küzdelem. A tévé az, ami először eszembe jutott, mert nagyjából húsz éve nem nézem, nem nézi senki, egy eleven mementó. A lomtalanítások alkalmával persze kidobhattam volna már, de mivel nincs semmi baja, még mindig itt áll. Nem tudsz valakit, aki örülne egy muzeális tévének a ’90-es évekből?
3. Legutóbbi olvasmányod?
Folyamatosan olvasok, gyakran párhuzamosan, ezért erre a kérdésre sem magától értetődő a válaszom. Az ágy melletti könyvkupac – a japánoknak egyetlen szava van erre: cundoku – állandóan megduplázódik. Na, de a legutóbbi három a párhuzamosokból: Alice Munro Nyílt titkok című novelláskötete, Garaczi László, a karantén idején játszódó regénye, a Weszteg. Mindeközben állandóan az ágyam mellett tartom a Takács Zsuzsa összegyűjtött verseit tartalmazó, A Vak Remény című kötetet, hogy egyet-egyet elolvassak belőle elalvás előtt.
4. Ki az az illusztrátor (bárhonnan a világból), akivel szívesen dolgoznál együtt?
Az egész világból? Akkor gyerekkönyv esetében a csodálatos svéd író-illusztrátor, Sven Nordqvist, és a nemrégiben felfedezett ausztrál karikaturista, költő és filozófus, Michael Leunig, ha egy verses- vagy novelláskötetről lenne szó.
5. Mi lennél legszívesebben, ha mondjuk éppen nem írnál?
Ha arra gondolok, hogy mi lenne, ha nem írnék, csupa klisé jut eszembe. Kávézóban felszolgálni, panziót nyitni a tengerparton. De ezek afféle romantikus menekülőgondolatok. Az igazság az, hogy fogalmam sincs. Ha azt tehetném, amit szeretnék, akkor útra kelnék, nagyvárosokban járnám az utcákat és múzeumokat, időnként megállnék írni. Így képzelem, igen, talán ez jó lenne: hivatásos nagyvárosi gyalogló és városnéző. Ez szívesen lennék. Bár valaki foglalkoztatna ebben a minőségemben! 😊
6. Melyik saját könyvszereplőd lenne nagyon jó barátod?
Talán Szibill és Maléna.
7. Melyik vers hatott rád nagyon mostanában?
Derek Walcott egyik verse, amit egy angol nyelvű antológiában olvastam. A szerző a Karib-tenger egyik kis szigetén, Saint Lucián született, fantasztikus költő, aki a Nobel-díjat is megkapta. A vers akkora hatást gyakorolt rám, hogy azonnal neki is láttam lefordítani, Szigetvilágok a címe, és egy háromrészes ciklus egyik darabja. Szeretném a másik kettőt is lefordítani majd. Csodálatos, egyfelől nagyon időszerű, másfelől időn kívüli szövegnek találom.
Itt olvasható magyarul, ha valaki kíváncsi lett a versre: http://www.naputonline.hu/2022/11/30/derek-walcott-szigetvilagok/
8. Kedvenc gyermekkori könyved?
Gyerekkoromban is egyfolytában olvastam, tehát rengeteg címet tudnék sorolni, de egyetlen egyet nehéz. Cooper indiánregényeit, vagy Travers Mary Poppins-köteteit pont úgy faltam, mint Federico García Lorca verseit.
9. Hány órát írsz naponta?
Ma például három és fél órát dolgoztam egy esszén, amit egy folyóirat kért. Most több, mint egy órája írom ezeket a válaszokat, de még nem vagyok készen. Azaz már úgy tűnhet, ma legalább öt órát fogok írással tölteni, de ez csalóka. Annak köszönhető, hogy éppen influenzás vagyok és nem tudok dolgozni. Dolgozni és írni – ez az írók nagy része számára kétféle tevékenység. Ha van időm írni, akkor napokig ülök a gép előtt, gyakran hajnalig, és megszakításokkal persze, evés, ivás, kávé, egy rövid séta, de mostanában ez ritkán adódik. Épp a napokban mondtam valakinek, hogy én évtizedek óta úgy élek, hogy állandóan azt érzem, hogy valamitől lopom az időt. Ha írok, akkor a munkától, ha dolgozom, akkor az írástól. Szóval egy hivatásos időtolvaj volnék.
10. Min dolgozol mostanában?
A Gombosdoboz című regényen. Nagyjából 150 oldal készült el, most úgy látom, ez a szöveg egyharmada lehet. Még sokáig fogom írni, főleg, mert nyár vége óta szinte egyáltalán nem tudok a szöveggel foglalkozni, egy-egy lopott napon csupán. De a regényíráshoz összefüggő sok időre van szükség. Bízom benne, hogy egyszer eljön ennek is az ideje. Gondolkodni persze sokat gondolkozom rajta, néha anyaggyűjtésre is tudok néhány órát szánni. Ezek nem látható, nagy lépések, de mégis a cél irányába tartanak. Bízom benne, hogy nyáron – jó remeteként – el tudok vonulni vele.
Molnár Krisztin Rita alkotói blogoldala
http://molnarkrisztinarita.blogspot.com
Molnár Krisztina Rita alkotói facebook oldala
https://www.facebook.com/profile.php?id=100028388906400
gyerekkönyvölelő 
Hozzászólás